Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Koloszár Gábor: Vándorcsók

A kimért lépések leteltek, a lány ellibbent a szökőkútig, fellépett a kávára és körbebukdácsolt. A második kört már ketten csináltuk. Kergettük egymást, kimelegedve, lihegve a hólepte köveken. Aztán megcsúszott, én meg utána és egymásba gabalyodtunk. Havasak lettünk, prüszköltünk, porolkodtunk, míg a kamerát meg az állványt pakolták.

A zöld fenyőfák közül a havas háztetők alá bandukoltunk. Ott fogom megcsókolni, a Képcsarnok háta mögött. Odáig az út nem hosszú. És megint a kamera előtt álltunk, mely három gumikorongján tapodva, sötét torokkal várta, hogy elnyelhesse a kamaszcsók esetlen kiáltását. Félénken, izgatottan csókolóz- tunk, mint ahogy az ingoványt kutatják. Nagyon odafigyeltem, és jónak éreztem. A rendező a kameránál is jobban falta mozdulatainkat, szaggatott leheletünket. Egy kicsit még bírta, majd félreállított, szemüvegét zsebre tette, egészen közel lépett a lányhoz, akadozó szavakkal kért, hogy figyeljek, mert megmutatja, hogyan kell „szögletesen” csókolni.

Házak ezer szeme, kíváncsi tekintetek és puha hópelyhek cikázó ölelésében úgy olvadt a meleg ajkakon forró, száraz csókja, mint az a pajkos hópihe, mely vágytalanul, de kedvesen, észrevétlen semmisült meg a lány égő, vérdús ajkán...

Vadul, önfeledten csókolta a lányt, pattanásai elsimultak, lágy pírja volt az arcának. Bizsergett a szám.

BEDÖ SÁNDOR: SZABADNAP

52