Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Kuntár Lajos: A magyar és szlovén irodalmi kapcsolatokról

A csoport ereje ia sokoldalúság és kötetlenség. Nincs kötelezően egységes felfogás, s ha véletlen mégis akad két egymáshoz illő egyéniség (látásmód), közös alkotásokban kiegészítik egymást (mint például Hendler és Höfler). Nincs korhoz kötöttség sem, mert bár legtöbbjük 30—45 év közötti, a legfiatalabb tag mindössze 22 éves, a legidősebb pedig két év híjáin 70, az előbbi egyetemi hallgató (mellesleg a Kleine Zeitung munkatársa), az utóbbi pedig a szomszédos Jugoszláviából jött és honosodott meg.

A szobrászok közül a „természettel kollaboráns” Max Milo nevét kell elsősorban említeni. Finoman csiszolt kőfelületei csak jelzésül szolgálnak a természet által kialakított tömbök, formák érvényesüléséhez, hatásához. Ezeket a tömböket a valóságban megtalálható hasonló tárgyak alapján — egy kis ötlettel és művészi beavatkozás révén természetesen — nevezi el. Josef Pickl ametiszt csiszolásai semmi kapcsolatot sem keresnék a természet más tárgyaival, egyszerűen önmaguk vékony lemezben fényesre csiszolt látványát nyújtják. Rudakra, állványokra helyezve bizonyos csoporthatást is adnak, néha ötletesen. Gottfried Johannes Höfler sokoldalú munkásságából (szobrász, festő, grafikus és restaurátor) az Egy kéz röntgenképe keresett egyszerűségével és gondolati áttételeivel, a fából készült szobrok pedig az alig-formálás nagyvonalúságával érdemelnek figyelmet. Ez utóbbiak, köztük például az Anya gyermekével, a természetben talált (gondosan kikeresett, fölkutatott) görcsös vagy jellegzetesen görbült, esetleg forradásos, repedt faanyagból készültek viszonylag kevés felületi megmunkálással. Ehhez Maximilian Hendler felszínfestő színei járulnak.

JOSEF FINK: DEDRAEL

562