Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Nagy Miklós: Jókai érzelmes romantikája
lekrajz, a bús hangulatokkal átitatott természeti képek erősen hiányoznak e Jókai-alkotásokból. Bennük már alig jelennek meg a szentimentalizmus diadalmas kezdetei, történelmi vívmányai. Tisza Ilona, Serédi Zsófia s a többiek szenvedése voltaképp regényírói konvenció, népszerű olvasmányok öröklődé hatóeleme. Puszta létük is azt bizonyítja, mennyire többségben lehettek még 1880 körül a maradibb nőolvasók a magyar regényeket vásárolók táborán belül. Jókai tehát egyrészt a lektűrré vált szentimentalizmus motívumkincséből merített, másfelől új, általa eddig nem érintett helyzeteket, jellemváltozatokat aknázott ki — több-kevesebb romantikával. A korábbinál mindennapibb - viszonyok közt mutatta ki az asszonyi helytállás, a rágalmazó környezettel vívott makacs harc pátoszát. Költői világán belül új hajtóerőként bukkant fel a női jóhírnév féltése, a házastársi meg nem értettség, megnőtt az anyaság jelentősége. Sokféle felismeréshez juttathatta el öregkori lángra lobbanása Nagy Bella iránt, azonban az 1898 előtti másfél évtizedben nehéz az ihlető élményekre rámutatni. Fontos szerep juthatott a közönség igényének. Kiszolgáltatottságukat, sorsuk árnyoldalát kívánták látni az ébredő öntudatú lányok, asszonyok az irodalomban, amint ezt akkor számos jel bizonyította. „A közönség előszeretettel van a nő-írók iránt” — jelenti ki épp a Tégy jót egyik szereplője, s ez a népszerűség a női témákat feldolgozó férfi szerzőnek is kijárt. Felismerte az előnyt Vértesi Arnold, a próza szerényebb tehetségű, de kitartó munkása, akinek tolla alól e tárgykörből vett, érzelmesen realista vagy inkább realisztikus elbeszélések egész tömege került ki 1870 után. Lírai ciklusokban, versesregényekben gyakran bukkantak fel sajnálatra méltó bukott teremtések, meghatóan lemondó, örömtelenségre kárhoztatott ,,gyári lányok”, varrásból élők, pedagógusok. Gondoljunk Reviczky Gyula Perditájára, Szentesi Gyula ma már édeskésnek mondható proletárverseire, még emlékezetesebb a Mese a varrógépről (1884) Kiss Józseftől. Ez évtizedben ő a legolvasottabb költő, s népszerűségét zsidó témájú balladái mellett leginkább e kispolgári életből vett versesregényének köszönheti. Szerelmét elfojtva a munkában — testvéreiért való robotban — találja meg élete értelmét a főszereplő. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy gondolatban melléje állítsuk a Gazdag szegények Amélie-Lidijét, aki hímzésből él, s gyámolít egy árva, erkölcsi veszélynek kitett kamaszlányt. A női sors emésztő gondjai bevonultak a kor számottevő realista műveibe, erről tanúskodik az Anna Karenina, az Egy tiszta nő Thomas Hardytól, Fontane Effi Briestje, Ibsen társadalmi drámái. Széles és könyörtelen valóságismeretre épültek e munkák, kemény igazságokat mondtak ki nemcsak a bűnösökről, de asszonyi áldozataikról is. Meg akarták gondolkoztatni a közvéleményt szerzőik, kételkedni tanítottak a régi értékrendben. A múló érzelmi visszahatás felidézésénél sokkalta többre törekedtek. A hanyatló Jókai nem gondolt ily távoli célokra, megelégedett azzal, ha megkönnyeztette olvasóit. Házaséletet, asz- szonyküzdelmet tárgyaló kései írásaiból kiemelkedik a Gazdag szegények, Egetvívó asszonyszív, az öreg ember nem vén ember. Részleteik a kivételes tehetség kézjegyét viselik magukon, hat ránk, hol a hitelesség súlyával, hol finom, tovatűnő hangulatokkal. Egészében véve azonban nem rendítenek meg, a tragikumot nem vállalják, sajátos érzelmes romantikájuk csak szánakozást, enyhe együttérzést kelt — s ez legtudatosabb kortársaJkkal sem volt másképp. Végelemzésben Reviczky lírájához hasonlítható e regények funkciója és jelentősége a női sorskérdésék vetületóben. Egyik is, másik is a keserű magánytól, sivárlelkű emberi környezetről panaszkodik. Alig látják a baj mélyebb for551