Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Háztáji ősz egy pillanatra
BERTALAN LAJOS Háztáji ősz egy pillanatra A délelőtti busz fél tizenegy körül indul Győrből s még Abda előtt letér a bécsi útról Sopron irányába a 85-ösön. Valahányszor errefelé járok, a vasúti fölüljáró és Lesvárpuszta között, felvillan előttem gyerekkorom egyik emlékezetes nyara a második világháború alatti évek mélyéről, amikor ez a betonút épült s én sokadmagammal idejártam betont keverni, padkát döngölni. Hétfőnként kora reggel jöttünk hazulról (húsz kilométerről) kerékkel, szállás az uradalmi istállóban (a tarisznyákat jól bekötve és magasra akasztva tartani, mert a patkányok kikezdik!), s egész heti munka után szombaton este haza... Az út persze csak fut alattunk visszafelé, s mivel se Lesváron, se a patonai bejárónál nincs leszálló, már itt is Enese, fordulunk le a soproni útról Bezi, Sövényház, Fehértó felé. (Meg ne sértődjék a hivatali pontosság, Győrsövény- ház az, de mifelénk már csak a rövidebbik nevén marad fönn az idők végezetéig, tudomást se véve arról, hogy valahol az országban van egy ilyen valóban rövidebb nevű, s bizonyára fontosabb, nevezetesebb falu is. Mint ahogy van másik Fehértó is az Alföldön, de hol van az a miénktől!) — o — Hetek óta nem jártam idehaza, így hát a fölfedezők kíváncsiságával lesem a gidres-gödrös utat (ez bizony eléggé el van hanyagolva), az ismert tájat, a Lakótag földjein szétszórt, halomba dobált vagy elhagyogatott zöldséges ládákat, rekeszeket, az útszegély mellett mind szélesebb és hosszabb pocsolyákat, a sárba, felszabdalt utak hálójába süppedt tsz-majorságot, mögötte az őszirózsákkal, krizantémmal ékes temetőt s már benn is vagyunk a faluban. Az első középület, a tűzoltószertár vakolatlan falán ott a mésszel mázolt régi felirat: Békét Vietnamnak! Ott is lesz még néhány évig, amíg le nem koptatja az eső, a hóié, mert ugye, az a hír, hogy időközben megszületett a vietnami béke, s éppen a két ország egyesülése van napirenden, már nehezen jut el ide (persze a szó átvitt értelmében!), a világ végére. Vasárnap délelőtt a bolt éppen zárva, a kocsma is, a túlsó oldalon pedig, lám csak, üszkös romok a posta, illetve a Derzsi-ház helyén. Azám, mondják, nemrég leégett. Hanem mellette végig az Alsó utcán két oldalt az út teljes hosszában árok, az úttesten pedig egymást érő halmokban kavics, kavics, kavics. Az egykor végeláthatatlan kátyútenger helyén végre emberhez (és járműhöz) illő úttest épül. Járművet azért is illik említeni, mert a tsz megszokott traktorain, vontatóin és a még használatos fogatokon kívül járják ezt az utcát — amikor éppen nincs kátyútenger — az ott lakók Skodái, Trabantjai, hogy csak a legismertebb autómárkákat említsem. 538
