Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - Valentyin Kolumb: Lovam: Fogadd szívbéli himnuszomat (vers)
VALENTYIN KOLUMB Lovam: Fogadd szívbéli himnuszomat Az árpa sörhabos, sör-színe-hab, ahogy a rozs mezőnkön szárba szökken. Mi úszik rajta? Lófejes csaniak? Vagy csákó bukdas, messze? mint ha ködben? Tűnődöm. Mint ki emlékezni fél... Gondolatok bukdosnak; félre fél. .. A feje, hopp! emelkedik, A farka, zsupsz! most eltűnik — Mintha a szél terelné könnyedén, S a iszemem elidőzne egy mesén. Csak nem rúgok be honi levegőmtől? A látvány egyre közelebb. A hullám — fölerősül. Ö, szépséges söröscsanak, túlcsordul-e a peremed? Még hogy csanak!? Vagy az? Szemem becsap? Feje akár a lóé. És ha csónak? Mely korból? Ki a mondbatója... Kátrányos is talán az oldala. Táltos szügye hullámokat hasít, Bozontos farkat lenget a fara, táncol, mint a söprű, göndörödik — mint harcos puskacső füstgomolya. A rozs magas hulláma hálborog! Ó, belemegy! Ebadta! Eltűnik! Mégis — hopp! A feje emelkedik, a farka: zsupsz! hullámok közt forog. Úszik, előre! száguld, mint a szél, aztán — csak csikó, ahogy odaér s négy erős lábát megvetve megáll. Ó, jaj, a csikós mese oda már! Ezüsthang-csengőjét rázza nyerítve, riadtan — ébred is Morko vidéke! Az erdőszélen fölnyerít az anyja: itt van az is; közelről szól a (hangja. Sokat írtak már a lovakról, Zab-óceán kitelne abból! 493
