Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
Vajon csak a zenebarátok, zenekedvelők számára „kötelesség”, mi több: „hazafias kötelesség” meghallgatni Bartók Bélát? Vagy pedig mindenkinek ott kell lenni? No, és az „előkelőségek”? Az utolsó kérdésre kapunk feleletet a „Mi a különbség egy főherceg és a kultúra királya között?” című írásban (Sopronvármegye, 1924. március 11. 2. oldal.): ,,Tisztelt Szerkesztőség! Miután a kritikus már elmondta a maga lelkes mondókáját, nem lesz ünneprontás, ha én is megírok valamit a szombati soproni Bartók-hangver- senyröl. A Bartók muzsika megértéséhez tényleg fáradságos figyelem kell, s a soproni zeneközönség a melódia klasszikusain nevelkedett. Bartók az a zeneközönségnek. mint Prohászka a filozófiát és theológiát sohasem tanult katho- likus hívőknek. Bartók Béla van olyan világszerte elismert reprezentatív manje a magyar költői géniusznak, mint Prohászka a magyar katholicizmusnak. Mikor Bartók Párizsban muzsikál, ott ül a közönség soraiban a szenátus elnökétől kezdve a francia fővárosnak számos hivatali előkelősége. Nálunk is szép, lelkes és nagyszámú közönsége volt Bartóknak, de nagyon sokaknak feltűnt, hogy a hivatalos Sopronból, mely vasárnap este teljes számban kivonult a Prohászka estélyre s amely szorgalmasan végig reprezentálta az elmúlt farsang valamennyi nyilvános és házi bálját, a rendőrfőkapitányon és a törvényszék elnökén kívül senki sem volt ott a Bartók-hangversenyen. Arról a furcsa logikáról most nem szólunk, hogy míg a detronizált uralkodóházak kis főhercegeinek a hivatalos Sopron elébe utazik Pinnyéig, addig a kultúra királyai még mindig úgy lopják be magukat Sopronba, mint ismeretlen kereskedelmi utazók. De azt igenis szóvá kell tenni, hogy a hivatalos Sopron egyszerűen nem vesz tudomást Bartók Béláról, aki egy hangversenyével többet használ a külföldön Magyarországnak, mint amennyit egy főherceg ártani tud. Ez a furcsa és érthetetlen magatartás, igen tisztelt nagy uraim, egészen kimeríti a tekintélyrombolás tényálladékát, melyet Önök programbeszédeikben oly sokszor, oly szívesen és annyi jogos hangsúllyal minősítenek ma a legdestruktívabb bűncselekmények közé. Soraim közzétételét kérve, maradok kiváló tisztelettel: Egy soproni zenebarát.”20 A közölt levél alatt találjuk a szerkesztőség megjegyzését: „...azt sem tudjuk elképzelni, hogy pl. egy főherceg, vagy akár csak egy magas kormányközeg Sopronba jövetele alkalmával egyszerre betegedjen meg, vagy találjon sürgős hivatalos elfoglaltságot az egész „hivatalos Sopron”, (részlet) (Megjegyzés: Thurner polgármester hivatalos elfoglaltsággal, Östör képviselő betegségével mentette magát. Többekről nincsen szó. Ugyanitt találunk két cikket: „Prohászka prédikál”, Prohászka püspök a soproni kaszinóban”.) Láthatjuk az eddigiekből is, hogy Bartók Béla „kettős fogadtatásában részesült Sopronban is, akárcsak ország-világ színe előtt: egyfelől egy kialakuló új közönség részleges megértése, másfelől a hivatalos körök és a maradiak teljes értetlensége, rosszindulatúsága fogadta. A Géniusz saját mércéjével önmagát mérte! Türelmesen haladt művészi útján, eltántoríthatatlanul, türelmes óvatossággal. „ ... arra kell ügyelni, hogy olyan helyeken, melyek a magyar vidéki városok zenei niveon-ján állanak, ne próbálkozzunk olyan művekkel, mint két hegedűszonátám, vagy a zongora460
