Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái
SZILÁGYI ISTVÁN Megszoktuk már, hogy lehajtott fejjel járunk a világban, óvatosan megválogatva lépteink helyét. Méginkább így van ez, ha szinte egyetlen, kizárólagos pályánkról, a szürke aszfalt zebrákkal védett birodalmából, a racionális kubus-építészet világosan észlelhető, kikövetkeztethető, egyszerű formákat mutató, tehát legtöbbször érdektelen kulisszái közül kilépünk a természetbe. A természetbe, amelyet az ember akárhogy formál, alakít, uralma alá hajt, mégis változatlanul saját törvényei szerint épül és bomlik tovább. A folyamat minden pillanata egy csodálatos színjáték része, amely vonz, megigéz, rabul ejt. Minél jobban elbarikádozzuk magunkat saját, mesterséges világunkkal, minél inkább elszakadunk örök ritmusától, annál nagyobb, erősebb, öntudatlanabban ható ez a vonzás. A Mecsek egy kis medencéjében, Orfű közepe táján állok meg autómmal. A földút hamarosan elfogy lábaim alatt. Nagy virágokkal teli, totyogós, vizes réten lépdelek tovább. A háttér az erdőszél csipkés kontúrja; csak alig észrevehető horpadások-törések észlelhetők rajta. Ezek egyikéhez vezet a kis ér melletti ösvény. Lépteim helyét keresve megyek előre. Fejemet csak akkor vetem fel, amikor a szikrázó napfényt a lombok árnyékának sötétje váltja fel. Váratlan kép tárul elém, amely az „öröktől fogva oda születettség” nyilvánvaló érzését kelti fel bennem először. Mint valami különleges gomba-féle, olyan szervesen nő ki a földből, de megdöbbentően nagy, talán hatalmas is, tetejének csillogó koro^- nája felér a fák csúcsáig. Hol karcsú, hol duzzadó formái egymásnak felelve úgy olvadnak össze, hogy szinte nem is tudatosul bennem: emberkéz alkotta művel, egy különös épülettel találkoztam. A helyszín egy kis ferde átmenet a hegy meredekje és a rét tágas síkja között. Apró völgyecskék vízmosta mélyedései találkoznak itt, amelyekhez egy karsztforrás tiszta vizű ere is társul. A ferde szakasz szárazabb, hiszen magasabb fekvésű. Erre ül az épület első, föld felett látható része, egy nagyobb beton gyűrű, amely befűződve egy alacsonyabb, de ugyanolyan nagy, párkányszerű gyűrűvel zárul. Az utóbbiból vékony hengeres nyak nő ki, amelynek kehelyszerű alját kúp formájú sátor fedi. Ez ismét kihajlik felső peremén, és 453 Épület az erdőszélen
