Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái

fonóját, mely történetesen diplomamunkája volt, és édesapjáról mintázta tár- gyilag is, lelkileg is hiteles koreográfia szerint.

Van benne valami megfékezhetetlen állandóság. Ez kincse is, terhe is, határa, határtalansága egyben; természete. A Karácsonyfa ugyanolyan megren- dültség-kényszer alatt született, mint pápaszemes anyókája. Más képlet szerint, más lelkületi együtthatókkal, de ugyanúgy a gyerek nélküli magányos karácsonyt festi, mint Réti István, akinek figurái szintén nem a boldogságot, csak annak vágyát és töredékét hordozzák.

Előttünk áll egy festő, egy igazi festő, az ötvenesztendős Mészáros József, akit belső tájakról irányított szavakkal köszöntünk. Értékeinek számbavétele közben még nagyobb feladatokra kérjük és sürgetjük, mivel életművének eddigi szakasza jelzi a mesterművek lehetőségét, melynek a küszöbén áll. Ez olyan pillanat életében, amikor a társadalom szövetséges segítségére is szükség van, hiszen a külső elismerések eddig érthetetlenül elkerülték. A párhuzamos vonalak egybeeshetnek hamarosan, ha Mészáros József még inkább felgyorsul önmaga értékei mellett önmaga lehetőségeihez, és a társadalom értékregisztráló figyelme is észreveszi rejtőző kincsét. Ezzel a kettős gondossággal festészete, maga a Művészet herényi ága pazar pompával teljesedhet, hiszen már megszületett.

RENNER KÁLMÁN: GOYA II.

446