Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - Horváth Péter: Anikó barátai
HORVÁTH PÉTER Anikó barátai Anikó szépen fésült szőke fejét Rézgróf felé fordította, elmosolyodott; de Rézgrófnak nem volt szüksége a válaszára, a földön térdelt, a magnetofont kapcsolgatta. — Nagy apának korcs leánya! — üvöltötte Félegy. Üres a poharam! Igyunk fiúk, ünnepeljük meg, hogy a mai naptól államilag elismert semmittevők vagyunk ! — Nem lenne jobb, ha leállnál egy kicsit? — kérdezte Anikó, miközben te- letöltötte Félegy poharát. — Meg fog ártani — mosolygott a fiúra. — Meg fog ártani? — kiáltotta Félegy. — Hiszen ártson meg, ha tud! De kötve hiszem, hogy bármi ártani tudna egy diplomás művésznek. Rézgrófnak sikerült bekapcsolnia a magnetofont, elégedett vigyorral szemlélte a forgó tárcsákat. — Táncra, táncra, gyermekeim! — kiáltotta Félegy. — Hajrá, Rézgróf, mutassuk meg ezeknek, mi a tánc! Lazán, lazán halandók! Bírni kell hajnalig! Hé, Rézgróf, még nem tartunk ott! — szólt a barátjára, aki társnője vállát harap- dálta. — Én már ott tartok, ahol ti sose fogtok tartani! Merülök! Merülök! Dobd ide a bójáidat, isten lánya! Nevettek. Anikó Féfeggyel táncolt. Nem értek egymáshoz. Félegy félig lezárt szemhéja alól kísérte a lány mozdulatait. — Vegyük le ezt a kezeslábast! — súgta a lánynak. Anikó lustán elmosolyodott, hátradobta a fejét, szőke haja most a kereszt- csontjáig lógott, apró mellei megfeszültek. — Nincs egy üres szoba ebben a labirintusban? — szuszogta Félegy a lány fülébe. Anikó kacagva megrázta a fejét. — Hohó, a prédikátor! — kiáltotta túl a bömbölő zenét Rézgróf. — Hé, Félegy, mi ez, mi ez? Megállni, az isten szerelmére, megállni, még nem tartunk ott! Félegy felnevetett. — Igaz, még nem tartunk ott! — mondta. — Hé! Thézeusz elcseszett unokája, mit gubbasztasz a sarokban! — szólt a lámpaernyő alatt ülő Hornnak, aki fel se nézett a kiáltásra, mereven bámulta maga előtt a levegő egy meghatározott pontját. — Gyerünk, isten lányai, ugrasszátok fel az odújából! — Hagyjatok! — morogta a Thézeusz korcs unokájának nevezett fiatalember. — Hagyjatok, nincs kedvem. — Halljátok, nincs kedve! — nevetett Félegy. — Hát mihez van kedved, elfajzott utód? — Hagyjátok — szólt Rézgróf. — Hagyjátok, feleim, impotens, hahaha! — Thézeusz unokája impotens! — nevetett Anikó. — Isteni vicc, komolyan fiúk, isteni vicc! 37
