Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Kerék Imre: Van Gogh (vers) - Kerék Imre: A kés alól (vers)
KERÉK IMRE Van Gogh micsoda nyár lobog a napraforgók aranysárga szirmán micsoda nyár ibolyántúli önkívületében márgavörös arcod parazsa izzik kasza alá érett kalászból búzaszem csillaga pereg röptét elejti a madár jegenye-máglya lángja csap az űrbe esőktől tisztára mosott mezőn örökké robog egy vonat árokpart füvén országút porában hazafelé kanyargó gyalogúton látom ragyogni elnyűtt földönfutó bakancsodat Ó, gyémántfényű, csonttörő kések, irgalmazzatok! — Villanástcik kereszttüzében egyszál életem vacog. Kapaszkodnám fűbe, gyökérbe, szíjjal bilincselt kezem nyújtanám feléd: hol vagy? segíts meg, hű szerelem! Szűkölő hiányod érzem. Millió fényévre vagy. S egyedül félek nagyon túlélni halálomat. 415 A kés alól
/
