Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Galambosi László: A küzdelmek könyvéből (vers)
Éheztetiik babáinkat, táiitosfogú fiainkat.” Megátkozták az ellenség kénkőszagú lovait, va&tollú gépeit, gödörbe taszító fegyvereit. Messze járt még a, tulipánszájú öröm, a piros tarisznyás bizalom. A bíborzászlós lányok nem érhettek föl a hegycsúcsokra, a szarvashangú legelőikre. Nem hímezhettek pehelypuha sátrakat. A gyolccsal borított zsámolyokon menyasszonyok sírtak. Hol voltak még az otthont köszöntő vőlegények? Türkizkék mellényük selymét még meg sem szőtték. Sárkánymanosú lángok rabszolgája volt a Föld. A jog tornyát csak a Remény fényesítette, apró szárnyakat növesztettek még a bocskorOk. A kristályburás gyertyatartók ládák ölében, bársonyba takarva vártak. A Tejút naranosvörös tajték-várak fölé hajlott. A hold baldachin ja kifakúlt. Vaspántos koronáját parázsba ejtette a Vesztő. A mozdulatlan Szörnyeteg fölött zászlókkal indultak a győztesék, hogy megkoszorúzzák a Szabadulás Kapuját. 394
