Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZEMLE - Bödőcs Pál: Féja Géza: Visegrádi esték
netelést meg kell cselekednie... Rákóczi díszmagyart viselő hívei éppúgy igyekeznek előre a bolyban, mint a lerongyolt paraszt meg a csont és bőr parasztgyerek a máramarosi határvidékről, vagy a kiéhezett munkás, akinek tébécés láza van ... Bizony, így lett két felvonuló menete a történelmet jelző milléniumnak. Az egyik a nagyúri bandérium, az ezer évvel büszkélkedő lovasság. A másik a nincstelenek gyalogmenete. Ki mondja meg róla, hogy hány ezer éves. Ök mennek és mennek a Rákóczi-induló szavára. Valami hívja őket. Engem ugyanaz hívott. Velük megyek én is.” Mit mondhatunk végezetül — szép könyvét letéve — Dénes Zsófiának, aki „anyai ágon német ajkú nagyapától, francia nyelvű nagyanyától jővén”, így tesz nekünk vallást forradalomról és magyarságról? Amit mondanánk, azt elmondta már szebben és jobban a Dénes Zsófia életművében mindenütt jelenlevő Ady Endre: „Kitárul a felé karom, Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom.” (Gondolat Kiadó, 1974) SARKADY SÁNDOR Féja Géza: Visegrádi esték A szépirodalom területén Féja Géza eddigi műveinek zömét a történelmi regények teszik ki. Más műfajú alkotásaiban is — szociográfia, esszé, novella, életrajz — elsődleges szerepe van a történetiségnek, legtöbbször mint korképnek, a társadalmi, erkölcsi viszonylatok kialakulásának, összképének következetes felmérésében, értékelésében, s egyúttal a művek szerkezetének freskószerű felépítésében is. Ezúton rajzolódnak ki, élesen, plasztikusan az adott, illetve a választott kor gazdasági, társadalmi (különös tekintettel az osztályokra és rétegező- désekre) erkölcsi-szellemi vonásai. A Kuruc idő című regényében (1962) a Thököly-kor elevenedik meg. A pontos történelmi adalékok rengetegét az ősök szellemének idézése — közvetlen is, a Féja ősöké —, erkölcsi tartásuk megjelenítése rendezi életképek füzérébe. Ehhez járul még a reformáció korábban edzett, a kovácsolt vas művészi hajlítására, erejére és finomságára emlékeztető régi magyar nyelvhasználat felújítása; amely éppen azáltal kerüli el az anakronizmus csapdáját, hogy a kor szellemisége és a nyelv szellemisége a legtermészetesebb szükségszerűségben találkozik. Az idegen hatalom satujába fogott magyar nép minden életigény-mozzanata ösz- szegződig ebben a regényben; példázva a népből kihajtott ellenállás — történelmünkben elsőként — nemzeti méretűvé növekedését. Ugyanezen koncepciót építi tovább a Csillagok vigyáznak című művében (1968), amely elsősorban arra szolgál bizonyítékul, hogy a nemesi diplomácia szabadságvesztése után, ismét csak a népi erőforrásból szerveződhet újjá a függetlenségi harc. Ebben a közösségben töményedik elviselhetetlenné az elnyomás; az idegen hatalom fegyveres erejének erőszak-körén belül, a jobbágyi és kisne- mesi életforma következményeként is. (A Tokaji Ferenc vezette felkelés.) E regényben azonban már áttételesebben, s egyúttal a hősökre, egyéni gondolkodás- és cselekvés-megnyilvánulásokra koncentrálva húzódik ama belső és 376
