Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - MŰELEMZÉS - G. Komoróczy Emőke: Az ifjú pár és a lakodalmasok
nem hisznek benne, a lelkűk mélyén nagyon is kellemetlen nekik az ifjak hite s bízó elszántsága. Inkább szeretnék az ünnepi formaságokkal magukhoz kötözni őket. Csakhogy az ifjak — rendíthetetlenek. „A körtáncosok szélverésében, akár a szobor”; elmozdíthatatlanul, titkukat őrzőn várakozva állnak. Az ő bensejük- ben egészen más zajlik, mint amiért ,,kirakatba” vettettek: nem szertartásnak tekintik ezt a gyötrelmes ceremóniát, hanem erőpróbának: tudják-e állni rezzenéstelen a „volt”-ba merülök ostromát? Azolcét, akik már fölemésztették önerőiket, akik már nem méltók a valamiért, valamire való szabadság elnyerésére — hiszen szabadságukkal már nem is tudnának mit kezdeni. Sőt: már nem is akarnak szabadok lenni. Hiszen ahhoz erőfeszítésre, kitartó küzdelemre — önépítésre s világépítésre lenne szükség, de ezek a lakodalmasok már minderre képtelenek. Haláltáncukat járják. Szinte a középkori képekről, Holbein és Dürer metszeteiről áradó iszonyatot érezzük, amint végigtekintünk tobzódó körtáncukon: Itt minden megtalálható, a büszke és fényes sevrócipőtől a lakkcsizmákig (amelyek kirúgott „fogsorokkal sarkantyúsak”, s uérszeicfű-taréjosak!), a „szegények disznóbőr-bocskorai”-tól a „zsírtalan remete-saruk”-ig, az elavult, divatjamúlt csukaorr- és hamis gyászszalag-cúgú cipőktől a „folthátánfoltok”-ig; ugyanígy a püspökpalásttól, fátyolruháktól a condrákig, a fegyenccsíkos öltözékekig s a hóhéri csuklyákig. Vannak köztük tehát szegények és jobbmódúak, szerencsések és szerencsétlenek, különböző „rendűek és rangúak”, szelídek és ragadozók, „. .. ropják zenére a kopottá kikefélt gúnyák a diplomata-frakkok ollói közt is, rajongva, mert ők is hivatalosak, és összevegyülnek a tüllök, a törpe zsokék lótajtékillatú selyemgatyái, a prémek dúvadhordái a bárányok irháival. . .” A zsúfoltan egymásra halmozott képelemek ritmikus feszessége, a bőséges — leltárszerű — felsorolás száraz és pattogó prózaisága az életben céltalanul tüle- kedők. egymást taszítok s egymással versengők kavalkádját vetítik elénk„tolongnak a díjazott gárdák, az elégedettek, a dicsőségféltők. ..” „forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly, titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött kávépárában. . .” „a miss Európák és Amerikák fölényes mosollyal lebegnek a company-vezérek karjain, a porban toporgó, fejüket forgató tyúkok fölött, szédelgő, árva kis csajok fölött. ..” „és „teljes az. ünnep”: díszsortüzek ropognak, „kard-élek villannak”. „szép delinkendők és veronika-kendők lobognak, fölúsznak a zászlók az égre.. .” Ez a jelen egyik oldala. A ma embere még nem tudta lerázni magáról az évezredek alatt kialakult, uralkodásra és szolgaságra predesztináló hamis értékrend 349
