Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kuntár Lajos: Milliós betűseregek élén

előállítása nálunk is szükségessé vált. A megyei lap példányszáma vasár- és ünnepnapokon meghaladja a félszázezret. Az előállítás minőségének javítása és a példányszám további emelése elkerülhetetlenné teszi az ofszet, a már említett Saphir 96 típusú lapnyomógép üzembe helyezését.

— Miért esett erre a gépre a választás?

— A szocialista országokban készült lapnyomógépek közül ez felel meg nekünk a legjobban. Óránként 25 OüO példányt nyom, s lehetővé teszi a színes előállítást.

— Mi tartozik még az ojszei-progrumuu í

— További gépek beszerzése, illetve üzembe helyezése. Egy Brillant íves ofszetnyomógép már működik. Gépmesterek, fotósok, montírozók és retusőrök kellenek a programhoz. Az eddigi eredményeink biztatóak. A színes termékeink — a körülményekhez képest — szépek és ízlésesek. A kezdet biztató.

Horváth György 29 éves volt 1945-ben. A felszabadulás a Gábriel-féle kis nyomdában érte. A nyomda vezetője, Németh István a kommunista párt titkára, majd a város polgármestere lett, s az első napoktól kezdve őrá hagyta a vezetést. A nyomdák államosítása után átmenetileg a győri székhellyel működő észak-dunántúli egyesüléshez került, anyag- és áruforgalmi főelőadóként, de hazavágyott. Itthon szakmunkás, művezető, majd műszaki vezető lett. Szereti szakmáját, szabad idejének nagyrészét is az üzemben tölti. Tőle is megkérdezem:

— Hogyan lettél nyomdász?

— Apám a zeneiskola altisztjeként az akkori kultúregyesület, a mai múzeum alagsorában kapott lakást tíztagú családjának. Én a négy polgári elvégzése után fogtechnikus szerettem volna lenni, de szüleim nem tudták vállalni a rendes ruházkodásomat, így másfelé kellett néznem. A kultúregyesületbe járó tanárok közül többen tőlem küldték el kézirataikat a nyomdába. Ilyen küldöncként léptem be először a Vasvármegye üzemébe, ahol szívesen időztem, barátkoztam a nyomdászokkal, s végül kedvet kaptam a szakmához. 1934-ben lettem inasa a Merkur nyomdának.

— Gondoltad-e, hogy valamikor ekkora nyomdaüzeme lesz Szombathelynek?

— Szombathelyen az államosításkor hat nyomda működött. Igaz. csak kettő volt közülük jelentős, de a kisebb nyomdák is sokat termeltek, nagyon sok igényt, megrendelőt elégítettek ki. A vállalat létrehozásakor, a volt Vasvármegye korszerűtlen épülete, gépparkja, személyzete nem tette lehetővé az igényekhez igazodó fejlesztést. Egy ideig szünetelt, s később is csak kismérvű volt a szakember-utánpótlás. Az élet kényszerítette a vezetést az új, korszerű nyomda létrehozására. Azt, hogy Szombathelynek ekkora nyomdára van szüksége, s hogy én lehetek a műszaki vezetője, nem gondoltam. Mindenesetre jó érzés, és kitüntető dolog, szívesen végzem még akkor is, ha rengeteg gonddal és bajjal jár. Mert gondjaink vannak. Különösen a szakemberbiztosítás terén. A nyomda végtermékeinek minőségét több munkafolyamat alakítja, ezért sok a hibalehetőség. A szedő, a tördelő, a korrektor és a nyomó nem törődhet csak a maga feladatával, észre kell vennie a mások által elkövetett hibát, ez pedig megköveteli, hogy valamennyien ismerjék egymás munkáját, csak így tudnak szorosan együttműködni — a legegyszerűbb nyomtatványtól a legigényesebb könyvig —, minőségi terméket előállítani.

336