Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás

ve a különböző típusú berendezésekről műszaki leírást és egyéb dolgokat. így esett a vállalatvezetés választása a Wirth berendezésekre. Természetesen nem az volt a cél, hogy feltétlenül nyugati gépet vegyünk. A keleti országokban is folyt piackutatás, azonban meg kell említeni, hogy a szovjet fél nekünk a mai igényünket kielégíteni nem tudta. Csak arról lehetett szó, hogy 4—5 éven belül szállít olyan berendezéseket, ami a mai kornak megfelel. Nem tudom, hogy a nyugatnémet—magyar kereskedelmi mérleg hogyan áll, de jó lenne, ha ez a mérleg kedvező lenne, és mi meg tudnánk venni azokat, amik nekünk kellenek.

Nemcsak a technika fontos, hanem az ember is. Sőt, az ember jóval fontosabb, mint a gép. Az új technikához és a sok-sok bakonyi faluból, távolról bejáró emberek igényeihez egyaránt igazodva, a vállalat új műszakbeosztás bevezetésén is fáradozik. Lényege, hogy a fúrósok egyvégtében 7 napot dolgoznának, igaz, napi 12 órában, ám a következő 7 napjuk szabad lenne. Miért lenne ez kedvezőbb a fúrómunkásoknak? Több időt tölthetnének otthon, jobban gazdálkodhatnának szabad idejükkel, amiből a régi, hagyományos műszakbeosztásnál a sok oda-vissza út már eleve sok időt „lefarag”.

Az új munkarend bevezetését azonban, egyelőre kísérletképpen, csak egy üzemrésznél, a nagyegyházi csoportnál engedélyezték. Ott is csak úgy, hogy az egyik héten háromszor 12 órás munkaidőt négy szabadnap, a másik héten a négyszer 12 órás műszakot három szabadnap követi. Ez így nyilvánvalóan félmegoldás, hiszen a vállalat számára egyáltalán nem közömbös, hogy a távol lakókat hányszor, milyen ütemben kell a fúrógépekhez szállítani. Pedig a kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy a javasolt megoldás minden szempontból, mindenkinek jobb lenne. Újabban már olyan munkások is kérik a bevezetését, akik közel laknak, és a hagyományos háromszor 8 órás beosztás szerint dolgoznak.

E. László technikus, a vállalat SzB-titkárja: — Ez a munkásoknak annyira jó, hogy akik ezt elkezdték, semmiképpen nem akarnak a régi 8 órás munkaidőre visszatérni. Ezzel egyrészt élettani funkcióikat is tudják segíteni, azonkívül a távollétben felmerült problémákat a hét nap alatt meg tudják oldani. Így az alatt a hét nap alatt, amikor dolgoznak, kevesebbet gondolnak haza, és több figyelmet fordítanak a munkára. Sokat jelent az is az embernek, főleg télen, hogy otthonról tudnak hozni ennivalót, amit több napig felmelegíthetnek. Hét nap múlva megint hazamennek, 2—3 napra tudnak hozni főtt ételt, olyat, ami a hazai dolgokra emlékezteti, mert ennek is lélektani hatása van. Azután úgy vannak vele, hogy ami még hátra van, pár nap, azt valahogy kibírják, hiszen utána megint mennek haza. Ez tartja a lelket a társaságban.

Akad tehát probléma, megoldanivaló bőven. Több kérdésben máris látszik a megoldás, vagy legalábbis mind jobban körvonalazódik. Úgy is fogalmazhatunk: amit a vállalat vagy a tröszt saját lehetőségeivel, saját hatáskörben meg tud oldani, arról nemcsak beszél, tervez, „általában irányít”, „programoz” vagy éppen „gondolkodik” — ahhoz már hozzá is kezdett.

— Hogy a bejárás, műszakváltás gondjait csökkentsük — mondja Vere- bélyi igazgató —, arra törekszünk, hogy centrumokat, kolóniákat alakítsunk ki, elsősorban Almádiban és Tapolcán, a két bázishelyen. Az új, lakással még nem rendelkező fúrómunkásoknak öt éven belül lakást adunk. Ne felejtse el, ezt írja meg: ma még több mint száz helyről szállítjuk a gépekhez az embereket... Almádit is át kell értékelni ilyen szempontból. Akkor a nagyközségi párt- bizottsággal alaposabban utánanéztünk, kiderült, hogy a kispolgárinak tartott

326