Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás

egy személynek kb. 4—5000 Ft. De ezt a Tröszt ismeri el, ez a Tröszt pénzügyi lehetőségein alapul.

Tehát a Tröszt sem kicsinyes, látja, segíti megoldani a fúrósok problémáját, keresi a gyógyírt sebeikre, kommunális ellátásuk gondjaira. Csakhogy a 21 000 főt foglalkoztató, az egész alumíniumipart irányító nagyvállalat lehetőségei is végesek.

1974-ig a bauxitkutatás évi költsége általában 55—60 millió Ft volt. De hazánknak — és a szocialista tábornak — egyre több bauxitra, alumíniumra van szüksége. Növelni kell tehát a kutatás volumenét. Nemcsak azért, hogy a timföldgyáraink ellátásához szükséges bányanyitások szaporodjanak, hanem azért is, hogy az iparág vezetése — a beruházásokhoz, a távlati tervezéshez — pontosabban láthassa további, egyelőre csak „reménybelinek” tartott bauxitkész- leteink minőségét és mennyiségét.

„A volumen-növelés a kutatásra fordítandó költségek növelését is jelenti... Ezek a költségek a Magyar Alumíniumipari Tröszt eredményét és fejlesztési alapját súlyosan terhelnék. Ezért szükséges, hogy az egyedüli számottevő-természeti kincsünk felkutatása ne legyen hátrányos helyzetben azáltal, hogy annak minden terhét az alumíniumipar fedezze. A kőszén-, érc-, olaj- és földgázkutatás külön költségvetésből finanszírozott tevékenység a Központi Földtani Hivatal eszközeiből fedezve, illetve közvetlen költségvetésből történő átutalás révén (olajkutatás). Méltánytalan, hogy a bauxitkutatás költségeit teljes egészében az iparágnak kell fedeznie eredményei és beruházási eszközei terhére akkor, amikor az állami érdeknek teljesen alárendelten folyik az iparág tevékenysége. Feltétlenül szükséges az állami költségvetés nagyobb támogatása a bauxitkutatáshoz.” (Verebályi Sándor: Magyarország bauxitvagyonának jellemzése és gazdasági — mirevalósági értékelése. 1974. Kézirat. Szakdolgozat az MSZMP Politikai Főiskoláján.)

A nagyon költséges kutatás szükségességének, mértékének megítélésében korántsem voltak egységesek a vélemények a különböző szakemberek körében. Geológusaink és bányamérnökeink legjava azonban mindig világosan látta, hogy a kutatásba befektetett pénz csak látszólag holt érték, valójában nagyon is megtérül, hiszen a bauxitkincs minőségének és mennyiségének legalább megközelítően pontos számbavétele nélkül iparági méretekben tervezni egyszerűen lehetetlen. Sokszorta nagyobb értékek mennének veszendőbe, ha nem tudnánk pl., hogy timföldgyárainknak milyen típusú bauxit milyen technológiájú feldolgozására kell berendezkedniük.'

V. Béla: — Vezetői működésemnek alaptörekvése az volt — és ebben, sajnos, nem sikerült egészen következetesen végigmenni •—, hogy a bauxitvagyon! minél előbb kutassuk meg. Az volt mindig az elképzelésem: nem baj, ha egy csomó pénz fekszik abban a kutatásban, de sokkal jobb előbb tudni, hogy mink van, részben a válogatási lehetőségek, részben a távlati perspektívák, a földtani kutatással szemben támasztott követelmények végleges eldöntése miatt. Ez, sajnos, nem valósulhatott meg, mert az iparág szakemberei és más szakemberek, például közgazdászok sem voltak mindig ezen a véleményen. És most, hogy döntés született, és úgy látszik, belátták, hogy szükséges ez, ez nagyon nagy elégtétel nekem.

1974-ben egyértelművé vált a kutatóvállalat szakemberei által már korábban is hangoztatott vélemény, hogy a nemzetközi egyezményekben — főleg a magyar—szovjet egyezményben — foglaltak megvalósítása megkövetel egy vi lágos, pontos bányanyitási ütemet, amelyet a Bauxitkutató Vállalat eddigi ku~

324