Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás
műnél. Még (korábban pedig Komlón voltam alknamélyílésnél, a Heinrich—Frölich cégnél, a mostani Szénlbányászlati Tröszt elődjénél. — Miért maradt meg végül is a baiuxitnál? — Egyrészt, mert tetszett, másrészt pedig mert ott tud produkálni az ember. A kutatást én nagyon szerettem. Szeretem, ha az ember az elképzeléseit meg tudja valósítani. A bauxitbányászatnál úgy alakult, hogy mindennel kellett foglalkoznom. Nem szeretem a beskatulyázott dolgokat. — Van-e valami vonzó a kutatásban? — Van. Először is az, hogy itt egy kicsit a fantáziának és a logikának is működni kell. És ennek a kettőnek az ötvözetéből jön ki az, hogy valaki tud produkálni. Telhát valamilyen elképzelés szerint kell csinálni. Az az általános hiba, ha az 'ember nem mer kockáztatni, fél a rizikótól. A kutatásiban az a szép, hogy önálló tud lenni az ember. Ha van elképzelése, és ha hagyják, szép eredményeket érhet el az ember. De ugyanúgy, ha hagyják, itt lehet a legnagyobb semmittevésben is élni. Az eredményekhez kell egy kis fantázia, de még egy kis szerencse is. Ha- limbán például én voltam az a szerencsés, akinek sikerült megtalálnia a bauxi- tot. Vadász Elemér professzorral voltam kint kutatni; elismert, kiváló geológus volt. Az öreg kijelölte a fúrásokat. Lefúrtaim — semmi nyom... Akikor azt mondta, nem is lesz itt már semmi. De — mondom — én szeretném végigfúmi... — Tőlem, kolléga, fúrhatja, ahogy akarja, de l...-t se fog ott találni — mondja ő. —- De az engem nem izgat, fúrja meg, mert szén szempontjából nagyon érdekel engem. — Ebben maradtunk. Szépen végigfúrtam, és láttam, hogy mi az eredmény. Megtaláltuk a halimbai bauxitmezőt... Az öreget akkor üldözték, illegalitásba kellett vonulnia, úgyhogy már csak a háború után tudta meg, milyen eredményeket értem el. „Ezt három hónap alatt össze kellett hozni... „ 1948-iben a magyar kormány a bauxitkutatás fokozottabb és szervezettebb folytatására cmálló földtani és műszaki szervezet létrehozását rendelte el. A döntés megszületett, a megvalósításhoz szükséges anyagi eszközökkel együtt. Ekkor jött csak a neheze: eggyé, olajozott gépezetté kellett szervezni embert és technikát, fúrómunkást, geológust és térképrajzolót; egységes, jól működő szervezetté kellett összegyúrni a legkülönbözőbb elemeket. Kicsit az elnevezés is jelzi a vállalkozás kezdeti állapotát, sejteti ideiglenes voltát — akkor még hozzávetőlegesen sem tudhatta senki, mennyi lehet hazánk bauxitvagyona —: megalakult a Eauxitlkutató Expedíció. Dr. Alliquander Endre (nyugdíjas, korábban a Tröszt osztályvezetője): — Kutattam Fenyőfőn és Halimba környékén. Az iszkaszentgyörgyi területen folyt még feltárás, fejlesztési kutatás, azt egy Hubiczki nevezetű lengyel fúrómér- nök vitte. Hubiezkinál volt az elején 5 gép, nálam 3, a végéin nálam 8 gép, és nála maradt kettő. Én jóval erősebben kifejlődtem. Ez volt az egész kutatás. Az AIAG-nál a Fischer Marci kutatott, de ő áknázással, neki nem volt fúrcberen- dezésie. A Magyar Bauxitnál is folyt kutatás, kevés eredménnyel, két kézi géppel. Más kutatás tulajdonképpen nem folyt az országban. Ez volt a háború alatt a helyzet. A háború után Halimbáról én a központba kerültem, Halimbá- ra akkor jött vissza Németországból Téczeli Béla. Akkor suba alatt kutattunk, hogy a magyaroknak is legyen valami... 317
