Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - Héra Zoltán: Dal a nyájashoz az Asszonycombja szikláinál (vers)

Felség-díszelgés, seregnyi rózsavíz-ficsúr, rongyrázás tiszták és cafatok előtt.

Romban a menedékhelyek, vérben a menekültek: szorítják fejemet látottak halálosan.

Talpig féhér te, talpadig izzó, űzd el a káprázatot.

S a szót, a szót is,

ne legyen hír se hiperétvágyak

fölfalta szigetekről.

Vegyél öledbe, tenyeredbe nagy idők gyógykovácsa.

És rajta csak, bátran: nekem a sugárcsipesszel,

nekem a nap-szikével.

Vakíts meg, s úsztass le oda.

Nem látni, nem gyilkolódni halak étkéül ajánlkozom.

VÉRTESI PÉTER: NYÁR

300