Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Aradi Nóra-Fukász György: Technika és művészet
A képzőművészet és a zene a már meglévő, az évszázadok során kialakított tartalmi-formai világába, esztétikumába integrálta a tudományos-technikai forradalom és a technika eredményeit. A filmművészet, a fotoművészethez hasonlóan, megszületését, kibontakozását, nagykorúvá érését szintén teljes egészében a tudományok és a technika eredményei tették lehetővé. A filmművészet persze belső lényegéből eredően több a technika által adott lehetőségek kihasználásánál, művészetté voltaképpen nem a technika, hanem a technikai eszközök által megjelenített, tükröztetett társadalmi, emberi valóság emeli. „A filmművészet kifejezési eszközeiben (...) a technika hallatlanul fontos szerepet játszik: kiindulópontja a művészi elgondolások megvalósításának.” A technika és a filmművészet szoros kapcsolatának eredménye, hogy a technika döntő módon befolyásolta a filmművészet fejlődését, történetét, eszköz- és kifejezésrendszerét, esztétikumát, végső soron5 épp a technika adott eredményei tették lehetővé nagykorúvá érését, azt, hogy a valóság kifejezésének a többi művészettel egyenrangú eszköze, tükrözője legyen. Aradi Nóra—Fukász György tanulmánya gazdag forrásanyagra támaszkodva tájékoztatja az olvasót a tudományos-technikai forradalom, a technika és a művészetek kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, az e kérdéseket elemző jelentősebb nézetekről. A tanulmánynak bizonyára ösztönző hatása lesz a további kutatásokra, tanulmányok, cikkek írására, a technika és a művészetek kapcsolatának eddigieknél mélyebb vizsgálatára. Annál is inkább reménykednünk kell ebben, mivel a szerzők tanulmányukban nem törekedhettek a parttalan téma teljes és kimerítő feldolgozására. A tárgyalt kérdéseket illetően a szerzők kiegyensúlyozott nézetek kialakítására törekszenek, kerülik a fogalmi szélsőségeket, a technicista jellegű túlzásokat éppúgy, mint a vad és indokolatlan technika-ellenességet. A tudományos-technikai forradalom, a technika és a művészet kapcsolatának kérdéseit társadalmi megnatározottságukban, a művészet társadalmi, emberi tartalmainak hangsúlyozásával vizsgálják. Zavaró azonban, hogy következetesen a negatív megközelítés módszerét alkalmazzák: saját nézeteiket más elméletek, esztétikai rendszerek bírálata során fejtik ki. Ezért nem szerencsés az sem, noha megértjük érveiket, hogy nem határozzák meg a tudományos-technikai forradalom, a technika általuk hallgatólagosan mégiscsak használt viszonylag zárt fogalmát. Hiszen e fogalom alapján bírálják végül is a szerintük helytelen, szélsőséges nézeteket. Utalásszerűén, a művészet demokratizálódási folyamatával kapcsolatban olvashatunk a tudományos-technikai forradalom, a technika és a tömegkultúra összefüggéseiről. Nem lett volna érdektelen ezt az egyébként nagyon fontos kérdéskört közelebbről megvizsgálni. Walter Benjamin koncepciójára alapozva beszélnek a szerzők a műalkotások úgynevezett aurájának elvesztéséről, amely a műalkotások technikai sokszorosíthatóságának egyik jelentős következménye. Felmerül azonban a kérdés: a technikai lehetőségek, eszközök alkalmazása nem alakít-e ki a képzőművészetben, a zenében, különösen pedig a filmművészetben, a különböző rádió és televízió műfajokban egy sajátos, a hagyományostól talán messzemenően különböző aurát. Az itt röviden vázolt, valamint a technika és a művészet kapcsolatának számos más kérdése a jövőben minden bizonnyal további alapos elemzést kíván a hazai szakirodalomban. Aradi Nóra—Fukász György összefoglaló, úttörő jellegű könyve jó és termékeny alapot teremt e kérdések továbbgondolására és a további kutatásokra. (Gondolat, 1974.) KLOSS ANDOR 282
