Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse
SARKADY SÁNDOR Jubileumi kiállítás Sopronban’ Az idei év — szocialista társadalmunk születésének 30. évfordulója jegyében — az ünnepi rendezvények egész sorát hívta életre. A politikai és közéleti fórumok mellett a művészvilág képviselői — s köztük a képzőművészek is — rangos rendezvényekkel emelték a jubileumi év fényét. Az országszerte megrendezésre kerülő felszabadulási kiállítások között megvan a maga tisztes helye és súlya a soproni képzőművészek ünnepi tárlatának is. Az ünnepi alkalmak — a demonstráción túl — akarva-akaratlan a számvetés alkalmai is. A soproni művészek is számadással ünnepelnek. Ennek megfelelően az érdeklődő közönség nemcsak egy jubileumi kiállítás szemtanúja lehet a Festőteremben, hanem szemügyre veheti és lemérheti azokat a legfontosabb eredményeket is. amelyeket a Sopronban élő alkotók — művészegyéniségük szabadságharcát víva — az elmúlt évtizedekben kikiizdöttek maguknak. A szorgalmas egyéni munka mellett az eredményeket sokban elősegítette a képzőművészeti élet ésszerű (s egyben az alkotókat is többre inspiráló) szervezeti reformja. A Képzőművészek Észak-dunántúli Területi Szervezetének megalakulása a fejlődés új kereteit és lehetőségeit teremtette meg. Ez a szervezet — öt megyére terjedő hatósugara, összefogottabb irányító munkája s nagyobb erkölcsi-anyagi bázisa révén — többet tudott tenni az e területen élő alkotók művészi kibontakozásáért, mint az egykori jó szándékú, de éppen önállósága miatt elszigetelt megyei szervezés. Az új struktúra előremutató volta immár egy évtized óta szembetűnően megmutatkozik. Az eredmények jól mérhetők az önálló kiállítások örvendetesen gyarapodó számában, az országos tárlatokon való sűrűbb szereplésben, s nem utolsósorban az alkotásokra szóló személyes megbízásokban. A fejlettebb szervezeti élet és az egyéni művészi fejlődés gyümölcsöző találkozása vezetett oda, hogy a Soproni Képzőművészeti Munkaközösség alkotó tevékenysége ma már — mind szemléletében, mind eredményeiben — szorosan hozzátartozik a dunántúli tájegység tágabb horizontú, gazdagabb tematikájú művészeti életéhez. A kiállítók többsége már csak tagadva őrzi a hagyományos soproni képzőművészet esztétikai örökségét. Alig akad mű, amely csupán a látvánnyal, a hangulattal vagy a technikai mívességgel akarna közelférkőzni a nézőhöz. A megjelenített valóság-részlet mögött szinte mindenütt ott feszül a mögöttes tartalom; a törvénykeresés és a gondolatiság felelős igénye. A kompozíciókon átsüt a megélt élmény melege — s ezt többnyire az alakuló vagy kialakult egyéni stílus hitelesíti. A természeti-társadalmi valóság esztétikai és erkölcsi igazságait az alkotók a maguk művészi látásának megfelelően próbálják újrafogalmazni a szerkezet és a ritmus, a vonal és a szín. a fény és az árnyék egyre engedelmesebb eszközeivel. Ki odaadóbban, ki tartózkodóan, ki derűsebben, ki megszenvedetten, de mindenki az élet szépségéről és érdemes voltáról, az élet és az ember szeretetéről tesz tanúságot ezen a kiállításon. * * Az ünnepi katalógus előszava 253
