Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - Tóth Elemér: Emitt keletkezik Vasszilvágy álma (vers) - Tóth Elemér: Rí a gyöngytyúk (vers)
A páskomot túrják a disznók, nem időtlenek még, nem Gauguin fekete sertései. Ez az én pannon Tahitim, értem a szavát, ha van, sért a röfögése, ez az én nyugtalan nyugalmam, itt üt szíven a szél, mint fenséges orgonaszó, riongó elüli sófár, ez az én baltikumom, ez az én mediterrániumom Ez az én hazám. Édeseim, kevesen vagytok, miért olyan fényességes a szívem, mint — ha süt — a zsibavirág, az életünk miért olyan törékeny, ritkán virág-szép. Sándor bátyám miért zörgetett be éjjel a kisablakon, 1944-ben, Józsi, ne ijedjetek ám meg, az égen égnek a gyertyák. Engem apám vitt, Margitot édesanyám, futottak velünk a csordahajtó gödrös .menedékébe, egy gyerek kipottyant a dunyhából, én nem ismerem a bombázógépek moraját. Miért hallgatom, mert kell, egy életen át: amikor Grazot bombázták, úgy zuhogott, mintha Szombathelyt dobták volna meg. Ugye, elmentek a cserebogárszárnyúak, ugye, csak nyugalomra búvik az éji madárka. Ugye, már csak porrá lesz az ember halála után, többé senki se füstté. Galambos az én városom, zuhogós az én gyöngyöző patakom, pontosan mér az én egyes számú városi mérlegem a baromfipiacon, besüt a Nap az én kozmikus templomaimba, nem dermednek meg az én szívem faragott és ki sem szabandó faragatlan képei.
