Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Bellyei László: Kritikai megjegyzések az "Egy lócsiszár virágvasárnapja" című drámához
nyossága, hogy ezt az aránylag közeli eseményt, amely akkor az egész társadalmat megrázta, meg sem említi. Sütő András viszont megteremti Nagelsch- midt alakjában Münzer Tamás forradalmi eszméinek folytatóját, az elbukott forradalom lelkes hivét. Ezzel a cselekményt a forradalmi tett és békés belenyugvás közötti konfliktus drámájává teszi. És ha az 1. felvonás nagy eszmei csatáját nem is viszi végig az egész drámán, úgy dönti el a konfliktust, hogy a forradalmi felkelés az emberhez méltóbb, a járhatóbb út. Ezzel a megoldással a* dráma világosan jelzi azt a döntő jelentőséget, amit a forradalmak a társadalom fejlődésében betöltenek. A novellából a forradalomnak ez az előre mutató értelmezése hiányzik. Inkább az egyéni, elszigetelt csoportok lázadásának a képtelenségét ábrázolja, és a törvény kétféle értelmezésének tragédiáját. Ezzel a kanti etika abszolút'törvényideálját cáfolja, és a maga korában ilyen értelemben volt haladó. És az is nyilvánvaló, hogy a „törvény” kétféle értelmezése közül melyiknek a pártján állt: a feudális önkény ironikus rajzával a polgári jogegyenlőség gondolata felé mutat. így a volt katonatiszt, a porosz feudális világ neveltje elsősorban utolsó műveiben — a „Homburgi herceg” című drámájában és „.Kohlhaas Mihály” című novellájában — jut el oda, hogy ma a polgári haladás egyik irodalmi előharcosaként tarthatjuk nyilván. Viszont Sütő drámája ennél tovább mutat' a feudális társadalom hatalmi tényezőinek konkrét rajza helyett korrajza azért gazdagabb a novelláénál, mert a drámai konfliktusban döntő szerepet juttat a kor ismert nagy forradalmának azzal, hogy bemutatja Münzer Tamás forradalmának utóhatását. És ezt a motívumot következetesen viszi végig egész a drámai végkifejletig, amint erre már rámutattunk. És itt bizonyosság kedvéért idéznünk kell a dráma záró jelenetét. Amikor a kivégzés előtt Kohlhaas Mihály megkérdezi Nagelschm.idtet, hogy melyik úton megy el, azt a feleletet kapja, hogy: „Amelyik Münzer Tamáshoz vezet.” És a függöny legördülte előtt Kohlhaas Mihály utolsó szavai ezek: „Az a jó. Az a legrövidebb.” Befejezésül megemlítjük még, hogy Sütő András darabjának kaposvári ősbemutatóját Zsámbéki Gábor rendezte. A főbb szerepeket Vajda László, Molnár Piroska, Szabó Kálmán, Olsavszky Éva és Koltai Róbert alakította igen színvonalas színészi munkával. VÖRÖS FERENC: VASI FALUMÚZEUM 173
