Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts és Weöres egymás első kötetéről
»Aki a dolgok mögé néz, az nem úgy szeret, mint az emberek: semmit se tart többre a széniakutyáknál.«”5 Takáts nem értékelő, inkább ún. ráhangoló kritikát írt. Munkája ama irányult, hogy Weöres első kötetének minél több jellegzetességére felhívja a figyelmet. Erényekre és gyöngéikre egyaránt. Egyezés mutatkozik máshonnan is idézhető nézetekkel abban, hogy Takáts is Babits tanítványának látja Weörest (talán éppen a Nyugat-beli szereplés okán, mint Vas István). Utalt arra, hogy témáiban nagyfokú a szórtság, a verséken érződik ia keresés. Hangsúlyozta, hogy van némi ellentmondás ia téma és a megoldás között, s azt isi, hogy az ihlet szerepét Weöresnél korlátozza az 'érteleim. Természetesen egy ilyen rövid kritikával szemben nem támaszthatjuk a részletekig menő alaposság igényét. Nyilvánvaló, hogy az ihletnek, annak, amit Weöres „trance”-ni3.k nevezett, nagyobb szerepe van. Olvassuk el Weöresnek A vers születése című doktori értekezésiét. Abban magyarázatot fűz a Hideg van néhány verséhez. Eszerint: „Verseim közül pl. a »Csüng-e, 1932. november«, »-Rövid dal« a pillanatnyi hangulat mozaikjából tevődött össze: a tárgy, forma, (kifejezésmód »csak úgy jött«; nem is volt róla egészen pontos tudomásom, hagy tulajdoniképpen mifélét írok. A »Kíséirtet«-nél a téma és a kifejezések egy része már fejben készen állt, die a forrnia nem; a »Gyerniefcd'aK-nál a régebben kitalált formához váratlanul képződött a tartalom; a »Kovács««ban az egymástól függetlenül meglévő forma és gondolat olvadt egybe balladiaszerű verssé, melynek meséje váratlanul keletkezett.”6 Mindezt ia kritika megállapításainak pontosabbá tétele érdekében idéztem, s nem utólagos vitaiként. Annál kevésbé, mert Takáts írásában van jóméhány lényeglátó gondolat. Elsőik között hívta fel a figyelmet Weöres lírájának „lelki vágányra állítás”-ára, arra a nyugtalan és örökké kutató szellemre, s a kivételes „beleérző” költői alkatra, ami később (a Medúza című kötet után) vált e költészet jellemzőjévé. Takáts utalt a meditációs hajlamra, s a Hideg van versei közül biztos kézzel, mesterségbeli érzékenységgel emelte ki a bizonyító verseket. A némához címűt például, -amelyben Weöres a beszéd igaz és igaztalan voltának relativitásáról írt, aztán -a Fajankó szemlélődő állapot-tisztázását. Kiemelte a Weöres-versek melódiáját, a szavaik sziportkázásiát. Ráérzett arra is. milyen irányiba fejlődik tovább ez a líra; a filozofikusság, a lényegkeresés, a „második arc” tükrének teljesedését jelezte. Vagyis, megérezte Weöres költészetének „másmilyenségét”, azt ami álltad szervező erővé válhatott. * Természetes, hogy Talkáts jól ismerte Weöres líráját, hiszen az egyetemen barátság alakult kii közöttük. Takáts — versed bizonyítják — többször járt Csöngén. S Vas István emlékezése szerint Weöres hívta fel figyelmét Takáts Gyulára egyik levelében.7 így a viszonosság egymás versesnek és törekvéseinek ismeretében megvolt. Mondhatni, szükségképpen írt Weöres a Magyar Minerva szeptemberi irodalmi szemléjében Takáts kötetéről. Azzal kezdte, hogy „a Kút egy könyvsorozat első kötete. A vállalkozás célja, az előszó szerint, »elősegíteni az oly soká késlekedő sajátosan dunántúli irodalom ügyét és megteremteni -olvasóközönségét«. Ismét egy kísérlet arra nézve, hogy a magyar irodaiam megszabaduljc-n a főváros egyeduralmától. Tekintve, h-ogy litaratúránk mindig a vidékről hozta igazi értékeit és Pesttől, vagy Pesten keresztül nem kapott egyebet, mint sok hasznos és még több káros erjesztőgombát : örülnünk kell az e-ffélie próbálkozásnak, még ekkor is, ha kudarcot 158
