Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Nádasdy Lajos: Pápai diákemlékek Jókai regényeiben

s azóta a pápai diákok búcsúdalia. E sorok írója is ezt hallotta, amikor kikerült az iskolából, és mint .a főiskolai kántusnak tagja, másokat ezzel búcsúztatott. Jókai ezSt. a diait Pápán tanulta és tán énekelte is.

A Csittvári krónika nyomait is megtaláljuk Pápán, egy kéziratos könyvben, mely a Próbadarabok címet viseli a Rapensiila kézirattárában. A diákírók mind álnevet írták alá műveik végén: „Próbadaralbolk 1803-dik esztendő’ Szent Iván Hava’ 26ik napján kezdve. A’ jielenvaló Gyönyörködtetésre, és a’ Jövendő Haszonra. — Pápáim ia’ Reformátusok’ Callégiumában. ... ajánlják ezt Pápánn Junius 27-di'kén 1803 a’ Szaméllyek: Lanti, Földi, Vigfi, Szánté, Búvár, Élés, Kertész és Kemény.”

Az elátkozott család két főszereplője Guthay Lőrinc — az ál Kadartkuthy — és a szép Malárdy Hermina .csónakáznak a Dunán, s eközben a férfi dalol:

Hajlong a sajkám,

Verdesi a hullám,

Verdesi a hullám.

Ezt a dalt is egy pápai diákmiúzsiafi írta. Nagyon szomorú [alkalomból. Mándi Márton Istvánnak, a pápai főiskolát újjászervező, .a maga korában országos hírű professzornak egyik fiiia, Márton Károly, egy komáromi nyári látogatás alkalmával belefulladt a Dunába. Az ő emlékezetére írta ezt a dalt egy költői leikülettel megáldott pápai diák. Pápán tanulta Jókai és Kadartoutihyval énekelteti el ezt a kis pápai diák emlékére keletkezett dalt.

Ugyanez a Mándi Márton István rejtőzik A debreceni lunatikus című regényében Harangi professzor alakja mögött.

Dárdásck néven emlegeti Jókai a debreceni étekhordó diákokat. Pápán nevezték „dárdáscknak” azokat a szegénysorsú, de jó tanuló, az egész Dunántúlról a pápai főiskolába felkerült, kitűnő képességű alsóbb osztályos diákókat, akik a konviktuson, fcöztiairtásan reggel, délben, és este a terítést és a felszolgálást végezték, és ezárt ingyen kaptak kosztat és lakást a kollégiumban. Zsinati határozat mondotta ki, hogy a pápai főiskolán „a szegények gyermekei ingyen oktattassanak”. A kiválogatás mértéke: a szegénység, a szorgalom és a jó magaviselet volt. Nagyon sok egykori „dárdás” a mai közéletben is magas társadalmi, kulturális és politikai funkciót tölt be a szocializmust építő Magyarországon. Debreceniben „fika” volt a nevük.

Szatyitv.al táplálta tja Debreceniben Jókaii a mindig éhes diáfcgyomndkat, ami az ételhez adott egyenlő nagyságú kenyeret jelenti. De csupán Pápán. Debreceniben ezt brugóndk nevezték a diákok.

Főbb vonásaikban ezek a pápai diákemlékek szövődtek bele az írói szabadság szuverenitásával egy másik, de ugyancsak ősi iskola diákéletének ábrázolásába. Amint ugyanilyen szuverenitással helyezi a Veszprém megyei Du- dar községet a Bükkbe, Borsod közepébe, A barátfalvi lévita című regényében. Idézi a ma is meglévő, ámbár ma már nem szívesen hallott versi két is:

Dudariak nem élhetnek, ha csak szenet nem égetnek; akkor is csak úgy élhetnek, ha bükkfaszenet égetnek.”

152