Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Hosszú még az út
—■ Azok legalább nem utálnak a származásom miatt! Pénzbüntetéssel igyekeztek jobb belátásra bírni. Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, amikor iá (gyerekét — akire nem ügyel anyaként — „el akarták venni” tőle. Zsáfeutca-madell. Paritás rnezű kiszolgáltatottság. Még nem késő, hogy feMsmerjie ezt, s korrigáljon. Talán, ha a munkahelyét nem tekintené szükséges rossznak... HÁRMASEGYSÉG 1975. Berényd Orsós Mihály jó medret talált akaraterejéhez. József Attila-i mértékkel: „egyben másban istenhez is hasonlított”, s hasonlít. Abban, például, hogy világot teremtett. Fogcsikorgatva, embertelen kínban, olykor magától is undorodva. Iszonyatos dühvei szétverte a családi putrit. Recsegve, ropogva dőlt össze a régi világ. A tegnapi viskó romjai mögöttit akkor már kölcsönnel, saját ■pénzzel és izomerő-igényes munkával épített zömök parasztház állott. Kialá- kázni oda járt a brigád is. Döntési motiváció lehetett a téesz-rafccdócsoport tagjaiméi megismert életmód. Az a bekeretezett bizoinyítványlap is, mely tanúsítja, hogy a gazdája befejezte a dolgozók iskoláját. — Válasszon, apám! Berendezett szoba várja. Ha a régi életet akarja, nincs szavunk többé egymáshoz! Fejszével operációt végezni? Orsós Mihály munkásember nem válogathatott, középút nem kínálkozott. Sziszifuszi erőfeszítést követelő munkát kárt a téesz- ben, hogy ne legyen ideje, ereje gondolkodni a történteken. Ha szabad órája maradt, ment közhasznú társadalmi munkára. Az arca mint a bálványé; rá- meravedfek a vonalak. De megenyhül, ha a kislányáról kérdezik, — Neki miár könnyű lesz, akár a lepkének a röpülés. Vidám, szeplőpcttyös ördögfióka a kis Ildi. Nem Orsós Mihályé vér szerint. Nem is a feleségéé, laki sohaisam tudott termőbe fordulná. A „mienyhelyből” vették ki az akkor még „hátfánytoa” lányt. — Nem azért jött, hogy elvigye, ugye!? —■ az asszony ujjai karmokká görbülnek. — Ő a miénk! Mindene megvan itt. „Rettenetes a kísértés a jóra!” — érvényes brechtii igazság. Igényeik egyre nőnek. Operát — Bizet Carmenját — látta az asszony, amikor a gyereket elkísérte a fővárosba az iskolai kiránduMskor. Hogyne tetszett volna! Televíziót vettek, bogy újra és újra produkálják a Szépet, A tévében láttak ■először kézizuhanyozót. — Nézd, anyu! Telefonból folyik a víz! Azóta már náluk is spriccel a „telefon”. Mosógépben vonaglik a fehérnemű. A vitrinekben könyvsorok. Megvették előre a középiskolai kötelező olvasmányokat is. Állandósult sikerélmény irányitjia őket új, egyre magasabb csúcsok felé. Qrsósékat nemcsak befogadta; tiszteli a falu! Előítéletek kétfromtos robbantása, akaraterő, tanácsi — vagy munkahelyi — támogatás „szentháromsága” ácsolja ezt a modellt, mely az összes között a legerősebb. Hánmiasegység a beilleszkedésért. Egyre több község környékién zsugorodik a C-ffcelep. Csaknem minden faluban megtették az első lépéseket a tanácsok által készített •—• Vb-ülésen elfogadott — különtervhez igazodva. De — miért ámítanánk magunkat? — hosszú még az út. 149
