Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - G. Komoróczy Emőke: A korszerű ember: A művelt szakmunkás
G. KOMORÖCZY EMŐKE A korszerű ember: a műveit szakmunkás „... Ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli... Ezek a lábak eljutnak arra a tájra, melyről a fej álmodik ...” (Kassák) Az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésének határozata a közművelődés feladatairól központi problémaként emelte ki a munkásosztály szervezett tanulásának, tanuláson kívüli művelődésének kérdését. A szocialista társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszán a továbblépés nélkülözhetetlen feltétele a haladásban, a mozgásban való gondolkodásmód jelentőségének a megértése. A tömegek általános műveltségének emelése az egyetlen lehetséges mód arra, hogy csökkenjenek a társadalomban még ma is meglévő művelődésbeli, kulturális egyenetlenségek. Ez elsődlegesen társadalmi érdek, ugyanakkor minden ember legbensőbb érdeke is. Hiszen a szellemi restség, a csak a hétköznapiságban és a megélhetésben való gondolkodásmód súlyos béklyóba veri az előrehaladásra, fejlődésre képeseket is, s így csak igen apró léptekkel haladhatunk azon az úton, amelyen mérföldjáró csizmával is járhatnánk. A műveltség szerepét az egyedi és a társadalmi életben csak az érti, aki már ^belekóstolt” a kulturált élet ízébe. Sokan az idősebb, becsületesen és jól dolgozó munkások közül se igen becsülik a szélesebb elméleti tudást, a nagyobb általános tájékozottságot: az ún. „társadalmi intelligenciát”, a kultúra iránti fogékonyságot fölöslegesnek, majdnem luxusnak tartják. A munkásosztály műveltségi áh- lapotáról készített szociográfiai felmérések mutatják: e kérdésben még ma is igen nagy eltérések tapasztalhatók. Vannak rétegek, amelyek a VIII. általánost sem végezték el (egyes üzemekben mintegy. .20%.), ugyanakkor a fiatalok közül sokan már érettségiztek. Sajnos nem az ő példájuk hat vissza a többiekre — inkább ők érzik „fölöslegesnek” magukat. Mintha a munkások körében még ma is az a szemlélet uralkodna: a munkapad mellett senki nem veszi hasznát a nagyobb tudásnak. Hiszen „nem fizetik meg”. A munkások jórészt csak a meg- foghatóban, az anyagban gondolkodnak;. talán~téfmeszétes is, hiszen az anyag: határozza meg egész létüket. Ugyanakkor mégis meg kell őket tanítani arra, hogy az idő halad, a technika gyorsan fejlődik, korunkban gyorsan változnak az élet- körülmények; a létfeltételek is új s újabb követelményeket állítanak az ember elé; aki nem tud együtt haladni a változó világgal: hamar korszerűtlenné válik. A társadalmi környezethez való alkalmazkodás ma már semmiképp sem a „minden-mindegy”, „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „csak a dolgod végezd s más ne érdekeljen” erkölcsét jelenti. Sokkal inkább, mint valaha: a fejlődés fő vonalát szemmel tartó, ahhoz igazodni képes, önállóan gondolkodni, dönteni, cselekedni tudó emberekre van szükség!.A szélesebb látókör, a hajlékonyabb, rugalmasabb gondolkodásmód az új és újabb befogadására való készség, a tár-
