Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73

és ismét Pest irodalmi vagy baráti társaságai jelentették számára a fölemelkedés, a népszerűsödés, tekintélyszerzés útjait-módjait. Bodolay Géza megnevezi őket, és jellemzi is azokat a társasági tagokat, akik később a hazai közéletben szerepeltek különféle eredményeikkel, változó sikereikkel.

Teljességre törekvő és különböző rendeltetésű életrajzok közül háromról kell e helyen értekeznünk. Kísérő képek mindegyikben szerepelnek. Fekete Sándor: „Így élt a szabadságharc költője” című műve az ifjúság részére íródott, itt csak a nagyobb teljesség kedvéért említjük, mivel e hasznos munkát az Életünkben már értékelték. Martinkó András: „Petőfi életútja” a nagyközönség számára készült. Szövege meg képsorozata, valamint a szerző közbeiktatott egyes magyarázatai valósággal — a filmek elevenségével — lepergetik költőnk életének folyamatát és műveinek sorsát. Martinkó e műve mintája a népszerűsítő eszközökkel élő, ható ismeretterjesztésnek, közérthetőségnek. Pándi Pál jellemrajza korábban egy Petőfi-kiadás bevezetőjeként vált ismeretessé. Mivel Pándi egyik korai marxista értelmezése a Petőfi-művek időrendjét követte, a megfelelő helyekre Pálmai Kálmán iktatott be életrajzi fejezeteket, hogy együttesen egy teljes pályakép és életrajz kibontakozhassék. Pándi Pál kiemelkedő Petőfi-kutatásának meghatározó eredményeire még visszatérünk. E helyen a kép- szerkesztő egy súlyos tévedését kell helyreigazítanunk: a könyv 56. oldala után következő képmellékleten nem a három pápai diák (Petőfi, Jókai, Orlai) szerepel, hanem az Életképek három férfikorú szerkesztőségi tagja (sorrendben: Vasvári, Petőfi, Jókai). Ez a metszet egyébként későbbi eredetű, nem egykorú mű, aláírásának helyes szövege már csak azért is indokolt, mivel a 29 800 példányos kiadvány nagy olvasótábort téveszt meg, közismert tényt akar meghamisítani — tekintélyi alapon. Egy harmadik személy — a képszerkesztő — vaskos hibája ez.

Az évforduló előmunkálatai folyton folynak, a tudomány alapvető, korszerű művei 1945 óta készülnek, noha kisebb-nagyobb szünetek időnként s átmenetien jelentkeztek. Egynéhány sikertelen, ezúttal jogosan mellőzött kísérletet nem számítva, és a műkedvelőket teljesen mellőzve, Petőfi életének és műveinek marxista szempontú értelmezése egyre-másra tisztázza és megrajzolja a költő valódi arcképét, és értelmezi az életmű eredeti céljait, történeti jelentőségét, forradalmi indíttatásait.

Szinte jelképesen hat: a költő hiteles arcvonásait őrző, kezdetleges eljárású fény- képfelvételt mindössze 1948 óta ismerhetjük. Amint egy tervszerű kutatás, szerencsés felfedezés kiderítette: az 1948-ig eredetinek tartott Petőfi-fénykép természetes jellegzetességeit egy kiigazító, szebbítő „javftás”-sal voltaképpen meghamisították. Emez utóbbi eljárás szintén jelképes, hiszen az idő tájt a költő életművének bántó, érdes alkotásainak szándékos mellőzésével szellemi arcképét is az egykorú politikai érzékenység számára tudatosan „szalonképessé szebbítették”. Az 1973-as évforduló folyamán terjesztett, tehát a hiteles arckép fehér foltjai, egykori sérülésének a nyomai jelképezik továbbá a szellemi arckép ugyanígy mutatkozó hiányait, az életrajz és életmű teljesértékű magyarázatának szükségességét, a még hiányzó adatok, a mutatkozó összefüggések mielőbbi föltárását: egy valódi, végre eredeti szellemi arckép, forradalmár egyéniség folyvást teljesedő rajzát.

Államunk, társadalmunk megértő pártfogása mellett e nagy munka minden föltétele biztosított: a marxista világnézet egységes szemléletet, alaposabb kutató módszert, az Irodalomtudományi Intézet jól képzett, kellően minősített tudós testületet, megosztott feladatterveket biztosít, továbbá a megfelelő munkák kiadását irányítja. Mindemellett örvendetes jelenség: az időszakosan megjelent tudományos munkák fogadtatása értő, szélesedő olvasóközönség körében zajlik le. A mai Petőfi-kutatók eredményei tehát nem rekednek meg a szűkkörű szakmai érdeklődés viszonylagosan közömbös, elhallgató, olykor irigykedő keretei között. Amint az összehangolt tervmunkák sikerei igazolják, a régi értelmű közömbösség, szakmai féltékenység végérvényesen megszűnt. Az intézeti viták során minden új munka, kisebb dolgozat megértéssel, szakmai hozzájárulással találkozik: a közös érdek összehangolja vagy kiegyenlíti az esetlegesen jelentkező, észlelt ellentéteket, hiányosságokat. Érv-ellenérv találkozásából az érdekelt munka, dolgozat kerül ki győztesen.

80