Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Horváth Rezső: Az1973-74-es szombathelyi hangversenyévadról
Ami a műsorpofiitikát illeti, talán túlságosan is igyekezett kielégíteni az átlagos igényeket. Az elhangzott 16 mű közül 6 romantikus volt, és ha a század- eleji, de mai szemmel lényegében szintén romantikus stílusú Ravel-műveket is ide számítjuk, meg kell állapítanunk, hogy a repertoár nagyon is egyoldalú. Két koncert teljes egészében bécsi klasszikus műsorból állott, tehát a klasszicizmus a „Sors” szimfóniával, együtt ugyancsak hat művel képviseltette magát. És az már még inkább elgondolkoztató, hogy a 16 alkotás közül 12 a 18—19. század termése. Bartók már egyértelműen a huszadik század klasszikusa, az egyetlen kortárs mű tehát tulajdonképpen a kétes értékű Zoephel: Sinfonietta volt. A műfaji megoszlás követi az átlagos műsorszerkesztési koncepciót: 5 szimfónia, 4 versenymű, 1 oratórikus mű, 5 egyéb zenekari darab hangzott el, és külön érdekesség volt a Kékszakállú pódium-előadása. A Filharmónia „Mesterbérlet” sorozata — a túlságosan „exkluziv” hangzásúnak ítélt Kamarabérlet utóda — az idén érdeklődés hiányában látszólag csődöt mondott. A csőd azonban — őszinte sajnálatunkra — csak a Filharmónia számára volt teljes. A meghirdetett négy hangverseny közül hármat bérleten kívül — a Szimfonikus Zenekar, illetve a zeneiskola rendezésében — megtartottak. Az uruguayi John Pea zongoraestjéről ugyan a mintegy száz főnyi közönség kissé csalódottan távozott, a Bartók Vonósnégyes decemberi koncertje azonban — ha nem is a kasszának, de az előadók és a kisszámú, lelkes hallgatóság számára — valódi erkölcsi sikert hozott. A vonósnégyes két Beethoven- opusz között Mozart A-dur klarinétkvintettjét adta elő Kovács Béla közreműködésével. „A B-dúr kvartett menüettjétől kezdve egyik tétel a másikat múlta felül a hangzás, a zenei formálás szépsége, egyöntetűsége tekintetében. A technikai megoldások könnyedsége, virtuozitása nem a külsőséges csillogásban, hanem a zene igényeinek mélységesen alárendelt szerepében, célszerűségében, szinte kizárólagos helyességében mutatkozott meg.”16 A február 25-ére meghirdetett zenekari est műsorát és előadóegyüttesét át kellett szervezni. Az előzetes hirdetésnek megfelelően csak Bach É-dur hegedű- versenye maradt a műsorban Perényi Eszter tolmácsolásában. A fiatal Bognár Ferenc felléptetése Mozart D-dur („Koronázási”) zongoraversenyével szerencsés húzásnak bizonyult. „Játékában tükröződött a műről alkotott határozott felfogása, s kitűnő technikai felkészültségét biztos ízléssel tudta a mű szolgálatába állítani.”17 Nagy nyeresége Szombathelynek, hogy ez a kiváló, nagy reményekre jogosító zongorista itt él és dolgozik. Kár, hogy keveset hallhatjuk. A Jeunesses Kórus hangversenyén való közreműködésével csak megerősítette bennünk azt az igényt, hogy nagyon aktuális már számára egy önálló estet rendezni. Pergo- lesi Stabat Materében a jól ismert, idehaza mindig szívesen látott Németh Zsuzsa mellett sikerrel mutakozott be a nemrég Szombathelyen letelepedett Für Eva mint szoprán szólista, valamint a szombathelyi főiskolai tagozat női kara. „Für Évát mostani szereplése alapján feljogosítva érezzük városunk zenei életébe való aktívabb bekapcsolódásra.”18 Az est karmestere Alois Hochstrasser, a grazi koncertkórus vezetője volt a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar élén. A város hangversenyéletéről akkor kaphatnánk teljes képet, ha az egyéb sorozatokat, így a Bartók Béla Zeneiskola bérleti hangversenyeit, a Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenyeit, az idei kezdeményezésként megindult múzeumi hangversenyeket és a bérleten kívüli rendezvényeket is számbavennénk. Most meg kell elégednünk azzal, hogy a jelentősebbeket megemlítjük. A Bartók Béla Zeneiskola bérleti sorozata keretében miskolci és veszprémi művésztanárokat látott vendégül november 4-én. A színvonalas hangversenyen 469
