Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - SZEMLE - Koncz István: Gondolatok egy könyv felett. Pósfai H. János: Gondola a falu fölött

Gondolatok egy könyv felett

Pósfai H. János: Gondola a falu fölött

Példamutatóan jó szolgálatot tesz immár ott esztendő óta Szombathely város Tanácsa nemcsak ,a helyi, hanem — 'meggyőződésünk — az egész, egyetemes, mai magyar irodalmi életnek, taraikor — bár szerény keretek között — mecénás! szerepre vállalkozva, szinte minden éviben (kiad ©gy-egy kötetet az itt élő és dolgozó írók-fcöltőlk terméséből. 1969-ben jelent meg a tanács gondozásában c-lsŐk'ánit Cs. Nagy István Csak az a hűség című .verseskanyv-e, utána az Evek, sugarak című antológia, tavalyelőtt Pozsgai Zoltán novellagyűjtemónye, az Add ide, bátyám, a hátadat!, az ‘előrejelzés szerint már a szerkesztő asztalán van Bárdosi Németh János Utak és útitársak című könyve; iezt előzte meg most a szóbanforgó: Pósfai H. Jánostól a Gondola a falu fölött, Kristó Nagy István szerkesztésében.

Igen példamutató szolgálat ez; kevés város dicsekedhet az irodalmi munka ilyen áldozatkész setrfcentéséveL Mégis, mint minden „jószolgálat”, bizonyos értelemben, kiszámíthatatlan hatásában — kétélű is lehet. Mire gondolunk? Ezek közül a könyvek közül nem egy, így a Gondola a falu fölött is, értékét, színvonalát tekintve bátran napvilágot láthatott volna, s nem ezer példányban, mondjuk a Magvetőnél vagy iá Szépirodalminál is. Egyifenek-máaifcnalk előbb- utóbb elkerülhetetlenül meg is kellett volna jelennie. E szükségszerűség belső, kényszerítő, feszítő nyomását nem enyhíti-e vajon .most egy időre a szőkébb pátria egyébként dicséretes buzgalma? Vagy épp ellenkezőleg: az „otthon” kiadott könyv inkább kapuit nyit a következőknek iá kiadó vállalatoknál, a Gondola írója számára épp úgy, minit a többieknek?... Bízzunk, optimistán, ez utóbbiban. A „jószolgálat” úgy lesz valóban jó.

Hiszen e „vidéken” kiadott gyűjtemény — értékeit tekintve — a legkevésbé sem provinciális. A mai magyar valóság egy darabjából ad hű tükörképet; ia különös és az általános dialektikája szerint csák fokozza a mű hitelességét, erejét, hagy minden ^szavával a sajátos, összetéveszthetetlen vasi világban gyökerezik. A szombathelyi újságíró (ia Vias Népe munkatársa) esetében semmi szűkítő jelentése — hangulata nincs annak iaz igaz megállapításnak, hogy ízig-vérig vasi író. (Egy triviális — nem érták-összehasomlltó — hasonlattal: Immánuel Kant is „kőnigsbergi filozófus” volt. A szülőföld határait soha életében át nem lépve ‘is tudott igaz s első szót mondani — például a Naprendszerről !)

Nemcsak mai, felnőtt, tudatos, mindennapi világ-vizsgáló és vallató munkája köti ide Postait, hanem a mindenkinél oly maghatározó gyermekkori, kamaszkori élményei is. Egy hajnali-sötétben térdenikúszva végzett répa-egyelés emléke; a kenyér s szalonna-osztó apai takarékosság. „Gyermekkoromban a szegénység, kamasz-világomban a nincstelenség, a felnőtté érés éveiben a lehetőségek megragadása határozták meg életemet” — írja első kötete borítóján, de kimondatlan erről vall a Gondola nem egy novellája, elbeszélése is, iá nyílt vallomásnál beszédesebben.

232