Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Színház Budapesten és Veszprémben
színház MÁTYÁS ISTVÁN : Színház Budapesten és Veszprémben NÉMETH LÁSZLÓ: GANDHI A Thalia Színház a múlt év végén tűzte műsorára Németh László Gandhi halála című drámáját, amely a színházi „újrakeresztelés” alkalmával röviden a Gandhi címet kapta. Első Németh László előadása ez a Thália Színháznak, az 1962- ben megjelent drámának pedig az első, azaz ősbemutatója. A műsorra tűzés aktualitását, ha úgy vesszük, megadják az elmúlt évek Indiával és Pakisztánnal kapcsolatos eseményei. Bár kérdés, hogy jelentős írói gondolatok — amelyek éppen azért jelentősek, mert általános érvényűek, tehát nagymértékben függetlenítik magukat a konkrét naptári időtől vagy egyes eseményektől — tolmácsolásához szükséges-e ilyesfajta megnevezhető aktualitás?! Szerintem nem feltétlenül, de ha van — mint ez esetben is —-, csak előnyére válhat a műnek. Nincs szándékomban most mindazokat a történelmi és társadalmi körülményeket, mozgatóerőket, háttéreseményeket részletezni, amelyek Gandhit a világ szemében Gandhivá tették. Ismerteknek tételezem fel őket, ha másutt nem, hát éppen e bemutatóval kapcsolatos számos méltatásban, kritikában olvashatott bárki róluk. Németh László sem tér ki a fiatal vagy középidős Gandhi életének eseményeire, ő is tudottnak veszi, s drámája a már idős emberről szól, életének halála előtti néhány évét tárgyalja. Eseményszerűen az angolok Indiából való kivonulásáról, a hindu-muzulmán ellentét véres öldökléssé fajulásá- ról, az cnálló államiság kezdő lépéseinek nehézségeiről s Gandhi meggyilkolásáról van szó — nagy vonalakban — Németh László drámájában. Ismétlem: eseményszerűen. Lényegében ugyanis egy ember drámájáról, Gandhiéról, akiben az író egy embertípust mutat be érzékletesen, s ezzel példáját az egyediből az általánosba emeli, emberi tragédiáját egy általánosabb, emberi tulajdonságokból fakadó tragédiává teszi. (Erre még visszatérek.) Milyen is Gandhi alakja ebben a drámában? A választ azzal kell kezdeni, hogy milyen nem. Nem tévedhetetlen. Nem „emberek fölött álló”. Nem valamiféle rosszul értelmezett, „magas talapzatra” állított pozitív hős. Nagyon is emberi, közülünk való, s ezáltal nagyszerű, ezért figyelemre méltó. „Különlegessége” tisztánlátásában, áldozatvállalásában, az átlagosnál nagyobb akaraterejében, lényegének szuggesztív hatásában nyilvánul meg. Szeme előtt az lebeg, hogy Indiának egységesnek kell maradnia, s meg kell teremteni a népek 71
