Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára

érvelt. Dohnál Tibor tőmondatos sűrítései fantasztikus rajzírással párosulnak, számára a néprajz használhatóan tiszta forrás. Kár, hogy Patay Éva és Patay László művészetének üzenetét nem tartalmazta a tárlat. Örvendetes, hogy a fővárosban és környékén élő régi „dunántúliak” műve­ket küldtek a meghívásra. Az élő klasszikus Bernáth Aurél „A Szentivánéji álom” értelmezése ugyanúgy a kiállítás értéke, mint Klimó Károly Weöres Sán­dor versmondatát festménnyé sürgető „Mészáros köténye”. A Szentendrén dol­gozó Klimó Károly gondos felületkezelése rangot jelent, mely Somogyi Soma László művészetének,' is sajátja. A vendégfogadó Kaposvár Szekeres Emil, Szabados János, Leitner Sándor festményeivel hívta fel a figyelmet, szobrászai közül Bors István változatai tar­talmaznak friss távlatokat. Érdekes színfolt Csiszár Elek balatoni tájképe, R. Kiss Lenke és Brém Fe­renc szobrai, Rumi Attila népművészeti indítékú faragásai, Tóth Ha ,,Didergő”- je és Csákvári Nagy Lajos, Sz. Egyed Emma, Kovács József éremművészete. A kiállítás sajátos arculatához tartozik Honty Márta világa, Erdős János kísérletező kedve, Dobroszláv Lajos elmélyült akvarelljei és Diskay Lenke ex libris sorozata. A grafikai anyag nem egységes, több irány és minőségi válto­zat jelentkezik, melyben Varga Hajdú István szakmai alapossága, Reich Károly fölényes rajztudása, Lóránt János, Csizmadia Zoltán, Kerti Károly, Csurgói Má­té Lajos variációi, Ady- és Radnóti-illusztrációi jelentenek igazi teljesítményt. A kerámia műfaját Pattantyús József képviseli átgondolt munkákkal, de nem tudja feledtetni Németh János hiányát. Összegezve a látottakat: kevesebb több lenne. Feltétlenül szigorítani szük­séges a helyi zsűriket, s növelni az egyes képzőművészeti műfajok dunántúli mértékadó mestereinek a számát a következő gyűjteményes tárlaton. Mindez 66 HONTY MÁRTA: TEL — TAVASZ — KÜZDELEM

Next

/
Oldalképek
Tartalom