Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - TANULMÁNY - Pongrácz István: Visszatekintés a Petőfi-centenárium francia irodalmára
(Francia torzkép Petőfiről. Világ, 1923. jún. 23.) mondván: „...Nemcsak részleteiben, de az egyetlen segesvári adat kivételével minden ízében valótlan és önkényes”. íme egy-két soros ízelítő a képtelen életrajzból: „Apja nem akarta, hogy fiának kezét is ártatlan állatvér pirosítsa. Diáknak küldte, de kicsapták. Egy ideig a Bakonyban élt, mely százados tölgyekkel borított hegylánc. Itt figyelte meg a kanászokat, akik az állatok benyomását keltik. Bizarr szokásuk, hogy egész évben nem váltanak inget, hanem felvétel előtt zsírral átitatják, s így vízállóvá teszik. Nemcsak szennyesek, de vadak is.” Stb., stb. Diszharmonikus hangok ezek a Petőfi-irodalomban, de tudnunk kell róluk. Sejtetik azt is, hogy Nyugat-Európa mily hihetetlen tájékozatlan volt Magyar- országról, s egyáltalán valami hagyományos, káros irányú propagandára vezethető vissza sok, már nagyon régen elterjedt torz-vélemény. (Pl. A zsíros inget már 1822-ben említi Francois-Sulpice Bendant. Lásd: Birkás G.: Egy francia tudós Debrecenben 1818-ban. Debreceni Szemle. 1931. november.) A névtelen ismertetések közül megemlíthető az Almanach des Lettres Fran- caises et Étrangéres 1924. jún. 2-i számában megjelent Petőfi halála című, mely sem a szabadságharcosokat, sem Petőfit nem mutatja be hősiesnek. Szerinte Petőfi, Arany, Egressy, Vas Gereben hiába igyekeztek lelkesíteni a tömeget, az oroszok közeledtek, s mindenki csak a menekülésre gondolt. Petőfi is habozott, belépjen-e honvédnek, de felesége biztatta. Stb. Minden sajnálatos torzkép és tévedés igazolja, hogy a filológiában mindig nagy szükség volt a magyar irodalomról szóló, idegen nyelven írt, nemesen propagáló tudományos ismertetésekre. Ennek a szép hivatásnak voltak munkásai mindazok a magyar filológusok is, akik a Petőfi-centenáriumkor francia nyelven hirdették a legnagyobb magyar költő zsenialitását. A folyóiratban közölt tanulmányok között első helyen említendő Kastner Jenő monográfiája (Revue des Etudes Hongroises et Finno-Ougriennes. 1923. január—júniusi számában). Első részében a költő fejlődését rajzolja meg választékos stílusban; aztán bemutatja, hogyan tükrözi vissza költészete a magyar életet, gondolkodást és érzelemvilágot. A harmadik részben „az emberiség köl- tőjeként” méltatja. Ugyancsak szép, általános képet és méltatást ad: Ferenczi Z. az Echo du Danube 1923. jan. 31—i számában, Á-propos du centenaire címen. Kiemelte,, hogy: ,,I1 a voulu la liberté de tous les peuples”. Megemlítendő Gesztesy Gy., aki a Magazin Pittoresque 1923. II. 1-i számában ismertetéssel egybefűzve a Petőfi-kultusz alakulásával foglalkozik: Alexandre Petőfi, poéte de 1’amour et de la liberté címen. Fóti L. J. a Figaro 1923. január 28-i számában Petőfi franciák iránti rokon- szenvét is beleszövi ismertetésébe. Nagyon jó ismertetés még Zborovszky Ferencnéé az Etudes 1923. nov. 5-i számában, Gauthier néhány fordításával gazdagítva. Külön csoportot képeznek azok a tanulmányok, melyek Petőfi és valamelyik francia író közti kapcsolatot vizsgálják. Ilyenek: Tóth Béla: Thales Bernard, Petőfi egyik francia apostola címen a Revue des Etudes Hongroises et Finno-Ougriennes 1925. sz-ban. Vagy ilyen Radó A.: H.—F. Amiéi és Petőfi c. cikke a Revue de Hongrie 1923. április 15-i számában. Ide kapcsolható még 62
