Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted
filmgyár! dramaturgként dolgozott, s filmekkel foglalkozó folyóiratot szerkesztett, imajd Moszkvában is dramaturg volt egy ideiig. A filmből átvett megoldásokat niem véletlenül, hanem nagyon is szándékosán alkalmazta novelláiban. A Kulcs ciklus egy nowelMa'áról szólok még. Ez iá novella iá Wengraf, amelyben ismét egy megalkuvó típust mutat be az író. Ebben la novellában — és még iónéhányban, például szinte laz egész Igéző ciklusban — a helytállással foglalkozik. Diószegi András fogalmazása szerint: „A helytállás emberi, világnézeti feltételeit, illetőleg a helytállás vagy megfutamodás humánus következményeit vizsgálja.” A hős, Wemgriaf gerinctelen, megalkuvó, laki iá saját édesanyját .sem kíméli, (képtelen laz emberséges érzésekre, önbecsülése sincs. Erkölcsi rokkant. Képes .a saját édesanyját tönkretevő hamis vallomás kicsikarására is, hogy megöli ze írói hírnevét, gondtalan életét. Szinte elégtételt érzünk, amikor ez mégsem sikerül neki. Kitűnő a novella jsllemépátése is. Wengrafot jobbára a gondolataival, Kindermannt a beszédével — szavaival, mondataival —, Frau Weng- nafot lakással jellemzi az író. Figyelemre méltó ez azért is, mert itt a leggyakrabban cselekedetekkel jellemző Lengyel József ábrázoló művészetének egy másik oldalát ismerhetjük meg. A novelláról szólva ki kell még emelni a jó indítást, amelyben viszonylag nyugodt leírásiból vált át egy zaklatattabb ritmusú közlésire, felkeltve kíváncsiságunkat a hős és sorsa iránt. A stílus az eddig említettek közül talán elbban a novellában a lpgcsiszoltabb, töretlen a szerkezeti ritmus, és mindvégig sikerül magas szinten tartani a feszültséget, amely csak a szintén jól sikerült befejezésiben oldódik fel. HELYTÁLLÁS ÉS MEGALKUVÁS Kétségtelen, hogy Lengyel József novellaíró művészetének legjobb képviselője mind a mai napig az Igéző ciklus. Két okból is. Az egyik, hogy ebben találjuk * szám szerint a legtöbb magas színvonalú novellát. A másik, hogy a ciklus egésze, a benne lévő novellák együttesien tartalmazzák a műfaj minden jellemzőjét, s egyben megmutatják az író legjobb írásszertoesztői, jellemépiitési és stilátríis erényeit. Hogy iaz Lgóző ciklus Lengyel József novelláinak l-egjiavát tartalmazza, azt egyetlen méltatójla, fcritikiuisa sem vitatja. Tamás Attila például így ír róla: „Az Iigéző cámrnel összefogott ciklus darabjait nem csupán tematikájuk emeli ki a kötet többi íráslai közül, hanem művészi szintjük is.” (Az Elévült tartozás című kötetről van szó.) Ez laz a ciklus, amely a maga tizennégy novellájával ia nagyon sarkítva és egyszerűsítve fogalmazók szerint a száműzetés éveiről, illetve a személyi kultuszról szól. S amely persze, tegyük hozzá nyugodtan, szól még sok mindenről. Legerősebben és legkidoűgozottabban az emberi helytállás magasztosságáról, a minden körülmények közötti helytállásiról, tehát önnön emberségünk vállalásáról, mint az emberihez legiméltóbb magatartásról, s ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg: a megfutamodásrál, a körülményekkel való megalkuvásról, önmagunk feladatának szánalmas szégyenletességéről és az egésznek az emberi következményeiről. A lágerek zárt világában figyeli hőseit számos novellájában. A zárt világ kifejezés 'gyakran pejoratív, mert leszűkítő értelmet kap. Vajon lombik-világ amelyet Lengyel József ábrázol? Szó sincs erről. Csupán más, mint a „kinti”. A lágerban élesebb a létért való küzdelem, feliemelőlbbek a humánum megnyilvánulásai, tiszteletet ipanancsdóbb az emberi tartás, az emberség — ha van —, 581
