Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - TANULMÁNY - Z. Szabó László: Radnóti önarcképe
POGÁNY GÁBOR Az észak-dunántúli képzőművészek hatodik kiállításáról A Képzőművészek Szövetségének észak-dunántúli területi szervezetéhez tartozó művészek hatodik csoportos tárlatát 1974 szeptemberében a székesfehérvári Csók István Képtárban tekinthették meg az érdeklődők. A kiállítás jelentős esemény volt képzőművészeti életünkben, hiszen jónéíhány mangos alkotás került a látogatóik szeme elé. Ugyaniakkor — természetszerűleg — számos, kevésbé kvalitásos munka ás teret kapott. Érdemes egy kissé elgondolkozni a csoportos kiállítások (legyen az bármiféle csoport kiállítása) sajátosságain, előnyein, és hátrányain. A csoportbernutafák elkerülhetetlen velejárója, hogy a bemutatott művek színvonala legalábbis egyenetlen. A legkiválóbb művészekből akár világnézeti, akár művészetszemléleti vagy egyéb szempontok alapján verbuválódott csoport tagjai között is óhatatlanul vannak kvaJlitáSbeli különbségek. Annál fokozottabb ez, mennél esetlegesebb a csoport együvétartozását kifejező tényező. Minőségi és szemléleti síkon ás növeli az egyenetlenséget, ha laz illető csoport tevékenységének mennél nagyabb keresztmetszetét kívánja feltárni. Hazai művészeti közéletünkben ez a jelenség legfciugrófoban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a területi szervezeteknek a bemutatóin vehétő észre. (A nlagy országos tárlatokon e tendenciával ellentétesen hat a zsünoirokniafc az a szándéka, hagy lehetőleg a laglkvailitásosabb alkotásokat engedjék bejutni.) Általában szokás ezt az egyenetlenséget elmarasztalóan megítélni. Véleményem szerint ez helytelen: a cso- portkiálliításofcnlak éppen iaz a céljuk, hagy átfogó képet adjanak az illető csoport tevékenységéről, az élvonalbeli művészek munkásságáról éppúgy, mint a minőségben mögöttük maradókról. Csak így tekinthetjük át az illető csoport egészét, legyen /az kor, terület vagy más szempont lalapján összetartozó. A rendezőiknek és a zsűrinek csak az a feladata, hogy hangsúlyt adjon a jobbnak (a valóságos statisztikai átlagot a művészi jelentőség irányában és érdekében eltolva, „meghamisítva”), és ne engedjen bejutni dilettáns, a mérce alsó határát sem elérő darabokat. így kapunk a csoport egészéről tájékoztatást, kiemelten és orientáló módom a legjobbakról, nem zavartatva a legrosszabbaktól, Emellett azonban nem lehat figyelmen kívül hagyni iá teljes feltárás igényével és lehetőségével szemben ható objektív és szubjektív erőket. A nézőben — mennyiségük miatt — a közópszínvonalú munkák emléke marad meg, illetve ilyen átlag- benyomással távozik a kiállításról. A kiugró alkotások, céltudatos rendezés esetén, a kontraszt-hatás következtében felhívják magukra a figyelmet, de femn545 képzőművészet
