Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Néhány kalász
társulatot. Ö ás ibemm volt, az édesapám, mert nagyon-niagyon tudott ám táncolná. Alidkor még dlirvat volt ia talpig ránoos gatya, és hát ő ia színpadion rettenetesen tudott táncolni. Zana Pista, Zana Zsuzsa néni meg tudom ás én ... Székely Sándornál vtan egy könyv, az bővebben tud erről magyarázni. — Miikor rendezték laz előadásokat? — Aranyosom, azlt én nem tudom. Annyira nem érdekelt engem, mert gyerek voltam akkor, amikor meghalt az édesapám. Amikor jobban fogialkoz- hattam volna vele, annyi sok mindenen mentem keresztül, hogy egyáltalán nem tudtam vele törődni. Nem azért mondom, nem dicsekvésképpen, de bent voltam a Nemzeti Bizottságban, aztán a városi vezetőségiben, mint honatya. Akkor itt a kommunista pártnál a kedves komámmal — nyugodjon békében — az édesapáddal együtt voltunk iberan. Ezek akkor még nem voltak hogyhijálkba, szóval ez már azóta vetődött kérlek szépen föl, akkor, amikor ez az emléktábla-avatás is volt, hogy hát Justh Zsiga mégiscsak valamilyen népszerű ember lehetett. Hát az volt, nlagyon-nagyon népszerű. Akikről látta, hogy kedvelik ezt a szmészmestenséget, azokhoz meg nagyon is ragaszkodott. Miért ugye őneki volt egy külön 'társulata, egy színészitársulata. Na most akkor ide is mentek, amoda fis mentek, oszt előadásokat adtak. Hogy milyen eimlbar volt, képzelheted kérlek szépen arról is, hogy ha nem munikésszierető ember lett volna, akikor nem foglalkozott volna avval, hogy egy szegény napszámos ember fiát meg- foeresztattesse. ,,A paraszt színészek jó része a »gányók« közül került ki. A próbák előtt Justh mindig kocsit küldött a szereplőkért. A színészgárda tagjainak össze- válogatását ő maga végezte. A tehetségesnek látszó, biztosabb fellépésű, megnyerő külsejű leányzókat és legényeket meghívta színészei közé. Előfordult, hogy 15—16 éveseket is alkalmasnak talált (mint pl. Éliás Józsefet). Ha a fiatalokat a szülők nem aláírták elengedni valamilyen okból, az író személyesen kérte el őket, megmagyarázva emberi szóval, hogy ő csak a fiatalok javát, szórakozását akarja ..(Szabó F.) — István (bátyám elolvasta lazt a Justh könyvet, iá Szőke Sándorét? — Nem, csak így (beszélgetés formájában. — Olvassa el, ha egyszer kedvet kap rá. Ismerős nevek is előkerülnek. — Zainla Pista és Zana Zsuzsi néni. benne vannak? — Bizonyosan. — Na, ugye! Akkor hát nem kételkedsz a szavaimban? Kerekes András, 64 éves húsboltvezető: „Ügy egy hónapja talán, ha olvastam, hogy hát itten Szentetamyán annakidején — ezernyolcszáz nem tudom hányban — alakította meg azt a színpadot, illetve színtársulatot. Azt hiszem a saját dolgozóiból, ilyen béres emberekből, meg azoknak a csaiiádjiaiból. Halán a faluból is verbuvált hozzájuk egynéhányat, mert valami olyat olvastam, hogy elég jól működött a színtársulata. Innen a faluból, meg a környékbeli parasztemberek látogatták — tudomásom szerint —, már ahogy olvastam ezt. Amikor én ide kerültem Szentetomyára — közel 40 éve —, akkor már nem volt ebből semmi. Azt tudtam, hogy a Justh major o|tt van valahol a gádorosi kanyarban, miikor aztán később arra kikerültem, már csiaik jóformán la romok voltak ott. Ki is volt osztva már akkor egy része lannak a birtoknak. Ott volt a Boksáékkal egymás meEett a kukoriiaaföldünk is — és tudod, akkor 534
