Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - Tóth Elemér: Hazafias vers az esőről (vers)
Csak rossz néven ne vegye senki a szenvedők szenvedését. Rossz néven ne vegye a múltat, aki okozta. Csak játsszuk a kincses furulyaszót. Csak ki ne játsszuk. Locsog az eső a tölgyre, a bükkre, ázik a madárcseresznye, a berkenye és a juharfa. Elkopott a sárga fagyöngy-cserje, hol vannak már a kankalin virágai, a lepkék, a hőscincérek. A szagos mügére várhatunk. Palaszürke az ég, mint a házi galambok. Lavíroznak a szeles esőben a feketerigók, már itt vannak a vetési varjak. Csapkodja őket a szél a János hegy tömött kupolájához, alig menekülnek. Söprik a leveleket a Dániel úton, lent a zöld Dunára hullanak a sirályok. Eső, csak el ne mosd a drága hazát örökké mozgó madaraival, az édes, szívbéli reménnyel. 1974. október NAGY ELŐD: ANYA ES GYERMEKE
