Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - Bába Mihály: Látogatás (elbeszélés)
mentünk hozzá. Most jöttünk haza. Tudod szívem, ötszáz úszott a látogatással, az ember a szívét kiteszi és tudod, szívem, éreztem, hogy elégedetlen. A kislányom is... — Nem szabad sokat foglalkozni ezzel. Tudod, az öregek nem értenek meg minket. Éppen kérdezni akartam: hogyan sikerült elhelyezni a mamád? Mert tudod, nekünk ott van a férjem anyja, és már az idegeimre megy az örökös megjegyzéseivel, meg azzal, hogy mindig csak arról beszél, hogyan volt régen.. — Szívem, szedd le a lábáról Bélát, és elintézi nektek is, hogy bevigyék a mamát. És ott jó helye lesz. Ketten vannak egy szobában, szekrényük is van, meg egy szép park, meg társalgó... — Hisz ez luxus... — Én is azt mondom... — Na, akkor, gyerünk a férfiakhoz. Kipirultan léptek be a másik szobába, ahol a két férfi éppen a harmadik pohár barackpálinkát hajtotta fel. — Ma már nem vezetek, nyugodtan ihatom — nevetett Béla. — És nekünk, betyárok? — kérdezte Juci pajkosan. A férfiak udvariasak voltak, öntöttek az asszonyoknak. Ez újabb alkalom volt az ivásra. Juci Béla mellé telepedett. Párnás kezét a férfi karjára tette. — Béluskám, lenne egy kérésem... — Magának teljesítem — csippentett szemével Béla. — Vegye úgy, hogy elintézett ügy... — Tudtam — mondta Juci és mohón, nagy szemeket meresztett Bélára, akinek megremegett kezében a pohár. — Holnap felugrok és megbeszéljük... — A mamát kellene... tudja... — Értem... oda, ahol a mienk van... értem... Elintézem... Mikor ugorjak fel... — Hatkor... Sanyinak kártyapartija van... — Nagyszerű... egy hét múlva a mama bent lesz. nyugodt lehet... Összekoccintották a poharat. RAVASZ ERZSÉBET: PETŐFI: JANOS VITÉZ ILLUSZTRÁCIÓ 498
