Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZEMLE - Paku Imre: Kárász József: Pörben

úgy hatott, hogy az élesebb hangú, szókimondó szellemű művek szerzőit üldözték, izgatás! perekbe fogták vagy többnyire elnémították. Az iro­dalom és politika efféle változatairól Kárász regénye bőven, meghatóan és őszintén beszél, nyomasztó légköre érezteti a vezető rétegnek azt a szo­rongását, félelmét, mellyel végül is a háború borzalmába kergette a jog­fosztott paraszttömeget, hogy az ot­tan „hősként” meghaljon; a hazai föld még sírhelyet se kényszerüljön adni neki, hogy emberként ne kelljen politikai tehertételnek megmaradnia. A közismerten elvesztett háború nyo­mán ezeket az elodázott társadalmi kérdéseket aztán a fölszabadult nép önmaga oldotta meg. Kárász József regénye tehát nem­csak azáltal méltánylandó, ami isme­retes cselekményként benne zajlik, hanem azokkal a fordulatokkal, elő­remutató jelzésekkel biztosítja létjo­gosultságát, amiknek a segítségével, művészi fölhasználásával éreztetni tudja a híres-neves magyar úri poli­tikának akkor nyilvánvaló háborús kalandba történt keveredését, s ab­ban bekövetkezett végleges bukását is. Az olvasó különben egy jól meg­írt, élénk cselekmény ű regénnyel, vonzó olvasmánnyal ismerkedhet meg, és önmaga minősítheti e művet; Szerzőjét megróhatja, és alakábrázoló művészetét, légkörteremtő érzékét föltétlenül dicsérheti vagy elmarasz­talhatja : e másik pörben azonban Ká­rász vesztes mégsem lehet. (Szépirodalmi Könyvkiadó) PAKU IMRE KOROGNAI JANOS: HALASZLEÁNY 478

Next

/
Oldalképek
Tartalom