Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Farsang Árpád: A muzsikáló Kamarakórusok I. Országos Fesztiválja

21. Latinka Sándor Műv. Központ Munkás Kamarakórusa. Kaposvár (Kla- usz Róbert)

Hogyan keresték a maguk útját a jelentkező kórusok az új lehetőségek között?

Túlnyomó többségükben (a fellépő 20 közül 13) az irodalmi színpad szerű megoldást választották. Ezeket a műsorokat főként az jellemezte, hogy egy központi gondolat köré csoportosították a kórusműveket, szavalatokat, prózát, vagy hangszeres számokat. Szerencsés esetben ezek is a központi mag köré fonódtak, máskor meg csak afféle ..pihentető” mozzanatok voltak a kórusművek egymásutánjában.

Az egyik ilyen legsikerültebb műsort a Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium és Ifjúsági Ház Kamarakórusától hallottuk. Műsoruk címe: ..Zenés, verses utazás országokon, századokon át.”

Ez a cím nagy mozgási szabadságot ad az együttesnek a stílusokban, műfajokban való válogatáshoz. Ők azonban nem éltek vissza ezzel a szabadsággal. A számukra biztosított 20 percben igen koncentráltan sűrítették az általuk megvalósítható számokat. A cím felhatalmazta volna őket arra, hogy a világ bármely tájáról, bármely korából vegyék számaikat. Ők azonban csak Franciaországot, Olaszországot, Németországot és hazánkat járták be. Nyilván meglévő repertoárjuk is befolyásolta őket abban, hogy .,földrajzilag” ne terjeszkedjenek tovább. Szellemes és kedves ötlet volt, hogy a nagy barangolás után itthon kötünk ki. Hasznosnak bizonyult az a megoldás is, hogy minden országból népzenét és műzenét egyaránt hallottunk. Korban a trubadúr énekig nyúltak visz- sza, korunkat pedig Kodály kórusművei és Weöres Sándor versei képviselték.

A nagy földrajzi távolságokat, időbeli határokat igen gondosan megfogalmazott „összekötő szöveg” fogta össze. Ez tartalmában, megfogalmazásában egyaránt mintaszerű volt. Nem veszett bele a részletekbe, ugyanakkor elegendő fogódzót adott ahhoz, hogy az adott korban, országban tájékozódni tudjunk. Csak dicsérőleg szólhatunk Modrovich Ágotáról, aki a verseket rendkívül szuggesztív módon adta elő, ugyanakkor megtalálta azt a hangot is, amely az összekötő szövegek megszólaltatásához kell. A mohácsi zeneiskolások hangszeres közreműködése igen színesen kapcsolódott a műsorba.

Amint a hangversenyeket elemző beszélgetés során kitűnt, ez a színes, tartalmas és színvonalas műsor nagy összefogás eredménye. A kamarakórushoz társult a Zeneiskola, az Ifjúsági Ház irodalmi színpada. Mindenki készséggel segített, akire szükség volt.

Voltak, akik éppen azt tették szóvá, hogy az ilyen műsor nem a kamara- kórus produkciója, hiszen abban „kívülállók” is részt vesznek. Ezt az észrevételt azzal a hangsúllyal tették, hogy ezzel szétfeszítik a kórus szervezeti kereteit, de esetleg annak „profilját” is veszélyeztetik.

A felhívás valóban nem tért ki arra, hogy a műsorokon a kórusok tagjain kívül mások is szerepelhetnek. Ezt többen úgy értették, hogy csak olyan „kísérő műsorral” álltak ki, ami a kórus tagjaiból kitelt. Két év múlva — amikor másodszor kerül sor hasonló fesztiválra — a felhívás bizonyára erre is kitér. A mostani alkalomra szóló felhívás sem zárta ki, hogy a kórusok ilyen lehetőséggel éljenek. A „... hagyományos koncert kereteinek kitágítása... ” szerintem lehetővé teszi a kórusok szervezeti kereteinek szélesítését is. Ha a műsor tartalma, színvonala szükségessé teszi, kapcsoljunk be műsorunkba olyanokat is, akik „nem tagjai” az énekkarnak.

Rendkívül pergő, mozgalmas volt a Szerb Antal Gimnázium „Tavasz” Ka462