Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Kicsi sárga villamos

dolatnak, érzelemnek, élménynek, egyéni és társadalmi etikának. Ez a tökéletes egység csak akkor alakulhat ki, ha az alkotóművész az anyag karakterének és struktúrájának megfelelően oldja meg elképzelését. Ha megérzi és megérti például a textil világát, jellegét, a kompozíció és a megoldás anyagszerű, a technika nem öncélú, mesterkélt vagy erőszakolt, mindezek pedig a gondolati mondanivaló lehető legtökéletesebb kifejezését szolgálják. A legjobb gondolat, a legnemesebb tartalom, érzelem is meghal, ha a kompozíció nem alkot szerves egységet az anyaggal, a szerkezettel. Az anyag pedig nem nemesedik meg az alkotó kezében, hanem az alkotás — a legjobb esetben is — megmarad az ötletszint egy bizonyos fokán. Nem elég tehát a textilt érezni, szeretni is kell.

Tehetséges művészek textil faliképé csak rajz, illetve festmény hatását kelti, igényes művész textilplasztikája nem tudott tértextillé válni, inkább rossz szoborra emlékeztet.

A jó, az igazán élményt nyújtó fal- és tértextilek esetében érezzük, hogy alkotója szeretettel nyúlt az anyaghoz, érzelmi kapcsolata alakult ki az anyaggal, annak szerkezetével. Ez a kapcsolat érezhető és jellemző ugyanannak a tervezőnek a nagyiparban, sorozatban készült kelméjén is, nemcsak a saját kezével megmunkált egyedi darabján.

Míg az előző fal- és tértextil biennálék a kísérletezést, a játékosság konstruktív szertelenségét, egyenetlenségét mutatták, az idei. a III. Fal- és Tértextil Biennálé kiállításán az alkotások nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, a bemutatott anyag sokrétűsége pedig érleltebb.

A kézifestésűek közül Bajkó Anikó falképe ia legszerencsésebb. Kompozíciójára majdnem minden évszak természeti jelenségei között találnak analógiát, de emlékeztethet bennünket a föld, a víz, a növényvilág életének egy-egy mozzanatára is. Az egyszerű vászon alapanyagon jól érvényesül a finoman töredezett rajzolat.

Polgár Csaba misztikus ,,Kristály”-ában nem tudta harmonikus egységbe olvasztani az alkalmazott különböző technikákat.

Fogéi Márta len és pamut applikációja látványában igényes, ötletes, de technikailag még nem tökéletesen megoldott.

Szenes Zsuzsa „Rózsás labirint” című alkotása első díjat nyert. Műve egyszerre szőnyeg és kép, játékos és szigorú, lírai és határozott. A két szélen futó levelek ötletesen emlékeztetnek a szőnyegrojtokra. A tükrökből és labirintusból kialakított széles keretrendszer óvja a középen szerényen meghúzódó ékszer-rózsát, organikus természeti szépségét. Nem zárja be a labirintust, hanem tárbeli, szerkezeti és gondolati választóvonalat húz a külső világ és a kis kép belső, intim világa között. A kereten, a geometrikus, mesterséges ornamentika ritmusvilágán áthaladva, abban egyre mélyebben lépegetve jutunk el a természetes Szépség ábrázolásához, élményéhez. A rózsa távoliságát, nehezen elérhető, kiérdemelhető voltát, a virág és a szőnyegszéli levelek léptékének aránya, viszonya is jól kifejezi. Az anyag és a technika alapos, részletes ismeretéről vall az a megoldás, ahogy a fonalvastagság, a fonalak útja által létrehozott faktúra követi és erőteljesebbé teszi a kompozíciót.

Németh Éva „Sziglet” c. faliképé „világot teremtő” alkotás. A művész világ- és emberszeretetéből fakadnak azok a költemények, mesék, melyeket szőnyegein megsző. Ezek a képek nem romantikusak. Mindegyikben a népmesék igazsága és realitása vlam. Németh Éva motívumait a népművészetből merítette, meg- érezve, átélve azok ritmus- és formarendjét. A mesék, balladák gondolkodás- módját, látásmódját feldolgozta magában, átírta a ma embere számára. A ,,Szi453