Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Egyszer mindnyájan megöregszünk. Szociálpolitikánk színe és visszája
Ha nem így volna, a szegény sorsúak örökölnék a szegénységet. A szocialista társadalom, amely elsősorban az emberért van, ezt semmiképpen nem engedheti meg. De nemcsak emberségből, más felismerésből is következik a többgyermekes családok támogatása. Aki három-négy vagy ennél is több gyermeket nevel, há- romszor-négyszer, vagy többszörösen rosszabb körülmények közt kellene, hogy éljen azokkal szemben, akik utód nélkül élik le az életüket. Ugyanakkor azok a családok, amelyekben három-négy gyermek nő fel, munkába állásuk után három-négyszeresen járulnak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. A ma munkába álló nemzedék pedig előbb-utóbb nyugdíja lesz, a nemzeti jövedelem termelője helyett annak fogyasztójává válik akkor is, ha utódokat nevelt, akkor is, ha nem. A megoldás semmi esetre sem az, hogy a többgyerekesek majdan több nyugdíjat kapnak. A gyermeknevelés évei alatt kell hozzájuttatni ahhoz a többlethez, amely három-négy gyermek neveléséhez szükséges. Az állam ilyen elvek alapján vállalja a neveltetés terheinek egy részét, különböző hozzájárulásokkal csökkenti a családi jövedelmek közötti különbségeket. A Központi Statisztikai Hivatal ,,A gyermek eltartási és képzési költségei” című kiadványából megtudható, hogy 1970-ben egy 15 éven aluli gyermek eltartásának általános összköltsége havonta 1 260 forint. Ugyanez egy 19 éven aluli gyermeknél 1 450 forint. A családi pótlék térítési aránya az összes gyermek vonatkozásában 9 százalékot tesz ki, a családi pótlékra jogosultak tekintetében 15 százalékot. Önmagában tehát ez a támogatás nagyon csekély lenne. A társadalom azonban nemcsak pénzben, hanem természetbeni juttatásokban is részesíti a gyermekeket. Az egészségügyi ellátást, az alsó fokú oktatást minden gyermek korlátlanul igénybe veheti. Más szolgáltatásoknál ugyanakkor differenciálni kell; bölcsődét, óvodát, iskolai napközit, kollégiumot, üdülést stb. nem kaphat mindenki. Azok a gyerekek, akiknek módjukban áll az összes gyermekintézményt igénybe venni, azok az általános iskola befejezéséig több mint 60 000 forinttal, az érettségiig pedig mintegy 100 000 forinttal több természetbeni juttatásban részesülnek. A feladat tehát magától értetődik; a gyermekintézmények egy részét elsősorban azok vegyék igénybe, ahol a szülők keresete alacsonyabb. Az MSZMP Vas megyei Bizottsága a megye népesedéspolitikai helyzetével kapcsolatban a múlt év végén olyan állásfoglalásra jutott, hogy a gyermekintézményekbe — minden más feltételtől függetlenül — fel kell venni azoknak a családoknak a gyermekeit, ahol három, vagy ennél több gyermeket nevelnek, s a szülők kérik a felvételt. Ugyanakkor a pártfórum a gyermekintézmények olyan mérvű fejlesztését kezdeményezte az ötödik ötéves terv időszakára, amely a megye városaiban és a középfokú szerepkörrel felruházott nagyközségekben az óvodai ellátást teljessé teszi, más intézményekben pedig ugrásszerű fejlődést eredményez. Említettük már, hogy az összes eltartási és képzési költség összege miként alakul egy 15 éven aluli és egy 19 éven aluli gyermeknél. Egyszerű szorzási művelettel kimutatható, hogy ez a születéstől a 15 éves korig 211 000 forintot tesz ki, az érettségiző gyermeknél pedig meghaladja a 310 000,—Ft-ot. Ez apránként is nagy terhet jelent még akkor is, ha ebből az állam a szülési segélytől a családi pótlékon át a középiskolai ösztöndíjig sokat térít. (36 százalékot!) Vas megyében még nehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy egy munkás átlagosan 300 forinttal kevesebbet keres havonta, mint az országos átlag. Ennyivel tehát kevesebből kell eltartania a családot, ennyivel kevesebb jut lakásra, élelemre, ruházkodásra, szó38
