Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Kicsi sárga villamos
BERTALAN LAJOS Kicsi sárga villamos Az ország első vidéki villamosvasútja, a szombathelyi, 1897. június 4-én lépett üzembe, s öt favázas, egyes kocsija a vasútállomástól a püspöki palota melletti Sörházig közlekedett. Megépítését a Vas megyei Elektromos Művek Részvény- társaság szorgalmazta a városra nézve kedvező árukapcsolással: bevezeti a villanyvilágítást, ha egyúttal engedélyt kap a villamosvasút alapítására. Az RT számára ugyanis életfontosságú volt az akkor beindított ikervári erőmű kapacitásának kihasználása. A szombathelyi városatyák megvitatták a javaslatot, s igent mondtak. Ezzel a döntéssel Szombathely megelőzte a vidéki nagyvárosokat: Miskolcot és Pozsonyt. Kassát és Pécset, Kolozsvárt és Debrecent. Ez utóbbi ugyan azzal büszkélkedhetett, hogy géperejű vontatással utcai közlekedésre alkalmas kocsikat bocsát a közönség szolgálatára, de ez a vasút gőzvontatással működött. Vas megye székhelyén tehát a közvilágítással egy kalap alatt született a villamos. Majdnem nyolcvan évig rányomta a bélyegét a város közlekedésére: az első évtizedekben gyorsította, fellendítette, korszerűsítette, az utóbbi években inkább akadályozta, bonyolította. Még így is versenyképes volt, mert igaz ugyan, hogy csigalassúsággal vánszorgott, s a nem ritka áramszünetek, vonalhibák miatt kényelmesen el is ácsorgóit valamelyik kanyarban a nyílt pályán, de esős, hideg időben pótolhatatlan, s mindenki számára, különösen a nyugdíjasoknak, diákoknak a legolcsóbb, a „hatvan filléres” közlekedési eszközt jelentette. Szidtuk és szerettük, ócsároltuk, de hálásak voltunk, ha este háromnegyed tizenegykor az utolsó járattal bemehettünk az állomástól a Berzsenyi térre, dühöngtünk, ha a kitérőben sokat kellett várakozni a szemközt jövő kocsira (kocsipárra), szidtuk a céget, ha egymást kellett taposnunk a túlzsúfolt kocsi peronján, lépcsőin, de gyakran türelmesen vártunk a MÁV Igazgatósággal szemközti kapualjban, szemerkélő esőben, amíg a Pannónia felől jövet végre felbukkant a kicsi sárga villamos. Egyike volt azoknak a ritka közhasznú vállalatoknak, amelyek hosszú idő óta nemcsak olcsón (nevetségesen olcsón: 60 filléres vonaljegyért) viszik az utast, hanem komoly nyereséggel járulnak a város költségvetéséhez is. Mégis meg kellett szüntetni. Élt hetvenhét évet, két hónapot és tizenhat napot, megélt két világháborút, átvészelte a harmincas évek nagy gazdasági válságát, két inflációt, kiheverte a bombázás okozta súlyos (75 százalékos) sérüléseket, de a gépkocsi-közlekedés rohamait már nem védhette ki. 1974. augusztus 20-án szerény, suta, majdnem bocsánatkérő ünnepségen búcsúztatták, s még ugyanabban az órában megindultak 3330 méter hosszú pályaszakaszon a Volán kényelmes, látványos panoráma Ikaruszai. Az átállás zökkenőmentesen zajlott, mivel a Volán is, a közönség is felkészült a város - történeti jelentőségű stafétára. Az újság időben hírül adta a tanácsi döntést 444
