Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 5. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Háhn Vilmos: Első emelet hét

nyolcsszáznegyven meg valami apró, visszazárom őket, újból elre'jteim a zsebeim mélyébe. Homlokomról csurog a viz, ingem ujjába [törlőm,

elindulok a Belváros félé. Hányas cipő kell iá fiamnák? huszonihatos? nem, az még nagy, mindegy, majd ránézésre veszek, la lányomnak meg piros babakocsit, nem pirosat, rózsaszínűt, fiamnak egy hamőkazákészleteit, vödör vian, az nem kell, kislapátja viszont nincs, ia múltkor mondta, hogy te apu, ha majd lesz pénzed, menj el iá lapátboltba, és... ha majd lesz pénzed... már ő ás így kezdli a mondlatalit, persze én vagyok a hibás, nem úgy kell ledinlteni, hogy most nincs pénzem, mi köze hozzá? ő még gyarék,

Esztinek mag veszek egy áUatszarcsomiagot, vagy inkább pénzt adják neki? hogy tegye a napihoz? És mit mondok imajd néki, honnan van? Kölcsönkértem? Az nem jó, kitől kértem volnla fizetés előtt? No, majd hazafelé (kitalálok valamit. A cipő egy hatvanas lesz körülbelül, la kiskocsi meg kétszáz, a lapát, az semmi, mit semmi, az is egy tízes, a d'íszcsomiag pedig kétszáz, nem kettő, háromszáz, csak szép legyen, az annyi mint ötszázhetven, veszek gyümölcsöt is, Ibanánt, lehelt egyáltalán kapná? mindegy, veszék, kell a vitamin. A rendőrség épületiéhez érek, megint kiver a verejték, de hosszú ez az épület, (közeledek a kapujához, nincs kint iá szolgálatos rendőr, biztosan belül áll, nyugalom, csak semmi pánik, ugyanolyan vagy mint a (többi járókelő, már csiafc négy lépésre vagyok a kaputól, már csak három, már csiak kettő, már csak egy. már egy se, befordulok, a talált tárgyak osztályát keresem, szőlők a saolgálatosnák, első emelet hét, vágja rá, igazolványt se kér, megbízik ibeniniam,

egykedvűen fooltorlkálok hazafelé, kezem a zsebemben unatkozik, se pénztárca, se cipő, se kocsi, se banán. Besötétedett, a ligeten vágok keresztül, arra közelebb, lépteim alatt kavicsok szuszognak, nem érdékel semmi, Esztire gon- dololk, iazt mondta, nyugodjak meg, azt hiszem megnyugodtam. Otthon

megvártam, amíg elalusznak a gyerekek, kilenc felé jár, mondom Esztinek mi történt délután, te hülye vagy,

miért? te mit téttől volna? hát a rendőrségre nem vittem volna, az szent, azok majd szépen eüsszák ,az egészet, nem isszák el, mondom, majd átadják a tulajdonosának, persze, lakiaratoskodük, átadják, át hát, tudod mikor? Nagyon feldúlta a hír, nem is szóltunk egymáshoz, és nehezen jött szemünkre az álom. Másnap a munkából hazajövet már várt Eszti, felfegyverkezve egy hosszú-hosz- szú listával, a szokásos bevásárlás, látom kiküldték a pénzt, köszöntőm, ő is, esti arcát teljesen (kicserélte az öröm,

talán egy óra is eltelt, mire falért a boltból, segítők kirakodni a szatyrokból, mosóporok, zsír, cukor, liszt, minden azonnal a helyére kerül, csoki a gyerekeknek meg alma, nekem egy üveg sör, a szatyor aljához érve Eszti megdermed, a pénztárcám? hol a pénztárcám? az összes pénz benne volt, hol vlan? kiborítja iá másik szatyrot is, abban sincs, rohan a lifthez, vissza a boltba, nézi az üres kosarakat, hiába. Nem találtak egy piros pénztárcát? kérdezi sorra a pénztárosokat, ide nem adtak semmilyen pénztárcát, hallja innen is, onnan is. Megtörtén vánszorog a lifthez, nyitott ajtó fogadja, könnyes szemmel közelít, zokogásba tör ki, most miit tegyék? azt mondd mag, mit tegyek? Várj egy keveset, nyugodj meg, aztán

menj >el a rendőrségre, italán akad egy hülye, áld beviszi, tanácsolom. Még jobban zokog, de lázárt másfél óra múlva elindul iá rendőrségire. Hova? hova? kérdési la szolgálatos, a talált tárgyaik osztályára, első emelet hét, felsőiét a lépcsőn, idős bácsáfca fogadja. Tessék mondani, nem hozták be véletlenül egy piros pénztárcát? pénz volt benne, sóik pénz, majdnem hatszáz forint, nem aranyoskám, tegnap hoztak be egyet, de az nem piros.

424