Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám - Sobor Antal: Húsvéti locsolás
SOBOR ANTAL Húsvéti locsolás Húsvét hétfőn hajnaliban csöndes eső hullott, de hamarosan. fölszáradt a földön, a fáik derekán.. Mire Kertész Gábor felébredt, kijött laz udvarra, :alig maradt látható nyoma laz áprilisi ég laliätlt, a melengető napsütésben. Bárcsak esne még, tartana ki egész nap, hogy ne toeOene dltmienni locsolná! —■ gondolta a fiú, és keserveset sóhajtott a tornácon. Útit terjeng a kádöntött fa gödre körül az elvágott gyökereik illata. Nagyapa döntötte ki iá fát. A meggyújotit avarkupac fölé magas füstotszlop emelkedik. Nagyapa imár tüzet 'gyújtott a kertiben. Valahonnan előjön Gyöngyös, a fiahér- felkete tarka kutya, megkerüli iá füistölgő avarfcupacot, leül az udvar közepén, mereven, figyelmesen fölfelé bámul. A háztető garinoán galambok sétálnak. Keriészné kenyeret, sonkát, főtt tojást és kalácsát tatt laz asztalra. Reggelizés köziben nagyanya zsörtölődik nagyapával: hogy minek kell húsvétkor tüzet rakni ia kertben. pogány dolog laz ilyesmi. Nagyapa morog valamit, gyorsan befejezi iá reggelit, fejébe nyomja a kalapját, kétoldalt elsodorja a valóiban pogány bajuszát, és imár megy vissza ia tűzhöz. Nagyanya beül a szobába, hamangszóra vár. A fehér fal előtt magas támlájú szákén trónol, fényes-fekete ünneplőjét rendezgeti iá térdén. Mint egy fe- jedelemiasszony, magához inti az unokáját, kerek üveget tart elé, a kezébe nyomja. — Na, eredj! Itt az ideje, hogy indulj. A kölnivizet nagyosütörltjökön vette la (boltban, amikor sót, cukrot, élesztőt, gyufát, öregapánák dohányt vásárolt. — Viszem magammal Gyöngyöst is — mondja Kertész Gábor. — Nem szektáik kutyával járni húsvétkor. Ki hallott már (ilyent? Hagyd csák itthon! Kertészné kezét törölgetve belép a szobába, megnézi még egyszer a fiát, rendben Van-e (az öltözéke, a kajla; laztán ő is küldi, induljon, ia ieglusítább locsolók is nyakúikba vették már a falut. Gábor elindul hát a locsolásra, az ajtóból visszaszól, hogy csak egyetlen helyre hajlandó elmenni: Veltinékhez. Ezt ugyan szükségtelen hangoztatni, ment napokkal ezelőtt már megszületett laz egyezség, hogy csak Veltinékhez megy. De oida aztán el kell mennie. Nagyapának persze erre is megvolt a morognivalójla: ő még oda se menne Gábor helyében. Amikor még kútról, vödörrel, sajtárral locsoltak, az volt az igazi. De ez a mostani bolond egy szokás: szórják a boltban vett büdös vizet. Gábor a kapuból visszanéz a kertbe, vajon lesi-e őt iá nagyapja. De nem láthatja, valahol elbujlkált a kertben. Csák a füstjét látjía: fehéren emelkedik a magasba. Odafent szél indul, elkapja, éllebbeinti a fák fölött. A locsolkodásstal persze úgy van ő (is, mint a nagyapja, nem tartja semmire, húzódozik tőle. Soha életében nem járt locsolni, senkire sem szórta még a büdös vizet — ahogy nagyapa nevezi a kölnit. Most előveszi az üveget, lecsa405
