Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

bognár Arp ad : a fal

Bognár mester lábban, hogy iá múlt kegyetlen humorú művészét, sajátos démoni világát aktuális vizuális fonmákban tolmácsolja. Az örökéit mítoszokat az aktuális sorskérdlések ábrázoláséra fordítja át, s így ez >a múltból eredő fonal a mad emberi közösség morális iproblámáihoz kötődik. Bognárnak nem célja, hogy új mítoszteremtő legyen. Társadalmi lényként tapasztalja, szervezi képbe a kor gondolatait.

A művész vádol és elítél. Moralizál azért, hogy az ördög helyett az angyalt adja nekünk. A kérdés, hogy miit kell 'cselekednie az embernek egy ellentmondásos korban, ahol laz ember lelkesedéssel és kételkedéssel teli ellentétek között él, s egy emberi formáról és hitről álmodik? A válaszban iá középkor aingyial- í'igurái egyre emberibb ábrázátot kapnák, a szárnyaikat nem hullatják el, de testük magára ölti az ©mbar teljes testi ábrázatát, laz összes szervével, a nemes- t.ől a nemtelenig.

A Fal tómű rézkarcon ibogárszámyú, asszonytestű alak karddal hadakozik egy madár 'ellen (áhdtáltosán szép megidláZése az ördöíg-angyal harcnak), míg a csata kaotikus zajától nem messze >egy lány galambot rajzol az orrszarvúról. Egy nagyon modem dráma illusztiráicáójia ez. Az emberiség mai és jövendő drámájának kemény szavai. A galambot rajzoló nő egy emberibb felszín felé emelkedik a íkiaosz, a gonosz ősi múlt gödréből.

Küzdelmeinlk mindinkább a goethei Faust mondához kezdenek hasomlato367