Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

osztály- és tulajdonviszonyokra, ezárt ambivalens e térkép, hitelessége ellenére is az, s hasonló Okokból vezethetett a vallóban igazságtalan trianoni (béke a „Nem, nem, soha!”, ia „Mindent vissza!” jellegű nacionalista jelszavakon át a müncheni paktum fasiszta hullarablásáig, éjs ia Szálasit is eltűrő nemzeti öngyilkosságiig.

Az olvasó bőven találhat az utóbbi évtizedek világpolitikai történetében hasonló, ha nem ás lennyire aljas, de la vulgartizálás tényét nem kevésbé kimerítő példákat. S (találhat rá az egyház történetében, is, kezdve Arisztotelész megke- rasztelásán, folytatva a Biblia pauperum-on, végezve a Rerum novarum-eneik- láfcán, Vagy lalkár, a mai jezsuita-iskola modem természettudományos felkészültségű objektív idealista lételméletén.

Üdítőbb területakirle térve: az erkölcsi haszonért való vulgarizálás is gyakori. Tiszta példa erre egy — mondjuik — horgászegyleti elnök. Egy orköl- csii megbecsülésre, kitüntetésre vágyó középszerű ember belép a vállalati horgászegyletbe, noha ő maga nem horgász, és nem is vonzódik e sporthoz. Sü- rög-forojg, szervez, s idejét nem kiméivé (kijárj a a vállalattól a pénzt egy horgász- tainyia megépítésére. A horgászok e fegyvertény után egyhangúlag őt választják elnökükké. Hogyan vulgarizált ez az ember? Magatartásával. JeH-eménak, lényének képét torzítva továbbította, s mellőzte, rejtette, lényeg telemnek tüntette fel azt, hogy ő nem peoás, életében még egyetlen oompót sem fogott (s nem is fog soha), holott egy horgásztársaságbam iá nembotrgászofcboz képest éppen a horgászság a differentia specifica. A kétségkívül hasznos tevékenység, az egyesületért végzett áldozatos munika így kitüntetett fontosságú jellemzővé válik a létrehozott hamis, vulgáris modellben, s iaz eredmény: erkölcsi siker.

Már kevésbé tiszta, anyagi haszonra is kacsingató, s világszerte ismert változat a Dánikan-féle, csaknem vallásos mítoszt teremtő, misztifikáló vulgarizá- lás. Danikén ia régészek által még kellően meg nem magyarázott tárgyi és írásos emlékeik önkényesen kiemelt részleteit foglalja össze tendenciózusan annak bizonyítására — könyvben, filmen —, hogy írott történelmünket megelőzően idegen csillagrendszerek lakói látogatták meg földünket.

Voltaképpen külön tanulmányt érdemelne a kereskedelmi reklám története, a forrás és a címzett között születő viszony elemzése, e sajátságos pszichikai hatásmechanizmus vizsgálata, ám egy biztos: iá reklám legbelső 'lényege mindig a vulgarizálás. Ha ugyanis ia kérdéses árucikkekről vagy szolgáltatásról teljesein hű képet adna a reklám, akkor megszűnnék agitációs ereje, hiszen a vásárlónak nem volna egyéb dolga, minit laz, hogy az előnyök és a hátrányok mérlegelésével maga döntsön. A reklám azonban előre és helyette dönt: csak a legkedvezőbb jeilleímzőket fcüntöli, a kedvezőtlenekről hallgat, tekintet nélkül anna, hogy e kedvező és kedvezőtlen jellemzők közül melyek lényegesek, melyek pedig nem. S gyakran 'teljiesien lényegtelen pozitív jellemzők kerülnek plakátra, újságoldalra, (képernyőre, hangszóróba, és az árut vagy szolgáltatást alapvetően bóvlivá vagy hitvánnyá tevő vonások csák az ügylet megkötése után derülnek (ki.

Legprimitívebb formája e vulganizálásnak az, amikor a reklám csak azt mondja valamiről, hogy dicsé. Gyerekkoromban volt egy bolt a Belváros szélén, ahol vászon férfiingek és alsónadrágok kellették magukat a kirakatüveg mögött, s felettük ez la reklámszöveg virított: „Hát lehetséges ez? Komnenov bambaolcsó árai!” Semmi több. S iaz inget ngatyát áruló boltos óriási forgalmat csinált, noha áruja silány minőségű volt. Már raffiná/ltabb módon reklámozott a Rákóczi úti Gutmamn-áruház. Emblémáján — 'amely az államosítást is túlélte

356