Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - Kemény Dezső: A vulgarizálásról

béri társadalom mozgására való kiterjesztése. A marxizmus klasszikusaival ismerkedők sitit felemelik ujjúkat és közbeszólnak: hát például Engels neim vulgarizál a Természet dialektikájában? Egyebek között nem azt mondja-e, hogy az élet a fahérjatestak létezési módja? Ezt az általánosságot mondja, noha tudjuk, hogy a fiílogenezls startgépe, a DNS-spiirál nem fehérje, s a biológusok a szén- oxigén. alapú élet mellett más elemek alapjaira épülő életet ás lehetségesnek tartanaik. Ez iaz érvelés mint érvelés vulgáris. Egy gondolkodó ugyanás csak a korabeli tudományos ismeretanyagra szorítkozva alkothat elméletet, s ha elmélete továbbfejleszthető és bővíthető, akkor „jó” elmélet, vagyis megfelel céljának. Egyébként nemcsak Marxék, hanem már az ókori materialisták is hozzá mertek nyúlni az egész, körülöttük lévő valósághoz, a részletek igazolását (vagy elvetését) ia jövőre bízva. A látásmód és a módszer helyessége ia döntő — hangsúlyozzák maguk iá marxizmus klasszikusai is —. s egy „jó” elmélet sosem lezárt, sosem dogma-jellegű. (Gondoljunk csaik arra, hogyan vált Newton világmagyarázata, ez a „jó” elmélet az Eimeítein-féle magyarázat határesetévé).

Napilapból vett példa az effajita, hamisan általánosító vulgarizálásra: „A kiállítási teremben, szombation délután, élő magyar festők műveiből aukciót rendeznek”. Nos, aukcióról, vagyis árverésről szó sem volt. A képek a zsűri által megszabott áron keltek (vagy nem keltek) el. Az újságíró, nem ismerve ,az augeo (növelek) igéből származó auctio főnevet, lamely ez esetben laz ár emelését, a ráígérést, a licitálást jelenti, helytelenül általánosít, laukciónak nevezve bármiféle tömeges műtárgyeladást. Gyanítom, hogy ha mondjuk a chicagói gabona- tőzsdéről írna, azt nem merné aukciónak nevezni, noha ott azután igazán nagyban folyik a licitálás. Ez utóbbi példa persze már nem teljesen tiszta, átmenetet alkot a leiterjakabolkhoz. A „szanálni” kifejezés például általánossá vált ebiben az értelemben: ^megszüntetni, lebontani”. Eredeti értelme pontosan a fordítottja: „meggyógyítani, rendbehozni”. A rendbétavésnak egyetlenegy módját jelentette tehát, ezt hamisan általánosította ia zsurnalisztika mindenféle rendteremtésre, s utóbb iámnak egy egészen más válfajára, a gyökeres kiirtásra alkalmazta — és így tovább. Az Olvasó nap mint map toibönigéiszhet magának a sajtóból megfelelő mennyiségű csemegéznivalót.

Ismét másfajta vulgarizálás az, amit jobb híján így neveznek: az impon- derábilék egybevetése. Ez iá fajta vulgarizálás, éllenitétben a már említett külső hasonlóságon alapulóval, belső, strukturális azonosságot vagy hasonlóságot iin- szinuál. össze nem mérhető, egybe nem vethető jelenségeket, valóságdanáb- kákiat mér össze, vet egybe.

Közismert, s még ma is kísértő példa a méh- vagy hangya-társadalomnak az emberi társadalommal való egybevetése. Nem iaz egyedék, s nem iaz együttesek külső hasonlóságán alapul, mert ilyen nincs. Alapul ellenben a (rovarok célszerű közös tevékenységének, s az embereik célszerű közös tevékenységéinek strukturális rokonításán. A vulgarizáló itt — sok egyéb, s italán lényegesebb dolog közt — mám veszi tekintetbe a rovairtársadadom homeosztázisát, ami pusztán a megtartásra, de korántsem a fejlődésre jó, szemben az emberi társadalomnak csak részben homeoszitaitifcus, de részben pozitív és serkentő visszacsatolással bíró, fejlődésre alkalmas jellegével.

Össze nem mérhetőt már össze a hagyományos módszerű nyelvkönyv és nyelvtanár, kínkeservesen próbálva egymás mailé tenni szerkezetileg tejesen eltérő nyelvi valóságokat. Félve például, hogy a csak magyarul bestelő — s az iskolától már régen távol élő — tanítványt túlságosan megterhelné az igei és iá névszói állítmány fogalmainak 'elsajátítása, ilyesféléiképpen beszél: „Der353