Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - Becht Rezső: Virágportrék (elbeszélés)

Csak a máglyán röppen ki a kőszénből az ősnövények lelke és száll a fény és a szabadság felé.

De útját állja az ablak és nem engedi tovább.

És itt, az ablaktáblán, addig vergődnek és tolonganak az egykori erdők szellemei, míg ki nem rajzolják a hideg üvegre iaz ősdzsungelek vértelen, ezüstbe dermedt, kísérteties képét: a jégvirágoknak páfrányokból, pálmákból és liánokból kötött sírcsokrát.

Néma ez az erdő, néma és csillogó, mint minden emlék. Ha a téli nap sugarai néha ünnepi ragyogásba borítják is, az erdő már nem susog, a növekedés zúgása már nem hallatszik. A fehér törzsek között nem tekerőznek óriási ősgyikok, s a fák koronáit nem súrolják már a repülő emlősök denevérszárnyai.

És aztán eljön a szellemek halálos órája is. Az első meleg tavaszi szellő, amely új életre kelti odakünn a késői növényunokákat, letörli az ablaküvegről az ősök elfakult emlékét.

A látomás szétázik, a kísérteties növénycsokor lepergő könnyekbe oldódik.

ÁRON NAGY LAJOS: ,,INFERNO"

28