Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája

nek élet-ízét, a itásztána (taposott életút gazdagságát, művelnék életteremtő, az életben eligazító bőségét, s annak az embernek belső erejét, aki merte és tudta „teljes ember” módján élni az életet egy Qsoníka — belülről még sebzett —, megcsonikíltott lelkületű emberekre imáretezatt korban.

Végigtekintve a felbancolt vers-egészen, még egy rendkívül fontos költői eszközre kell, hogy felhívjuk la figyelmet: a „látható ínyelv” (a sor- és szakasz- tagolás. az interpunikció stb.) szerepére, amely a modern költészet ántellekrtuá- lis sugárzásának egyik legsajátosabb összetevője.

A vers iiátmdikaá egységét bizonyos periodikusan vissza-visszatérő gondolati tagolódó^ biztosítja. Maga a sorképzés és ia vers külső elrendezése is iminltha az emberi gondolkodás szakaszos és bensőleg mégis folytonos folyamatáról készített fénykép volna. Az ún. extralinguisztikus eszközök stílusértókét szívesen használja ki a modern költészet; ugyanígy a sontagoiásnak rendkívül fontos vers-rendező szerepet tulajdonít. E vers az ilyen jellegű (költői ;miegaldásoPxíban is mintaszerű. Az egymásra épülő szakaszok a gondolkodás dialektikus menetének „lenyomatai”: az első négysoros szakasz „tézis”-értékű kijelentését a részletező „antitézás” követi, s az ezt lezáró „szintézis” már egy újabb gondolatsor alapjává válik, újabb gondolkodási (egységeket „növesztve ki” magából: a magyarázatok és következtetések hosszú láncolatát. Ezt a láncot egy-agy kiemelt gondolat: önálló „sor-szakasz” töri meg; a költő így hívja fel a figyelmet e sorok tartalmi fontosságára.

Az egész versben végig kimutatható a laza jamfaifcus lejtés; de ezekben a kiemelt tömör és rövid sorokban a versmórték (is megszigorodik, fegyelmezetté válik — mintegy figyelmeztetésként: itt van a lényegi mondanivaló elrejtve, e sorok értelmén külön ás töprengenünk kell. A szakaszokon belüli tördelés ugyanígy kiemel a leglényegesebb gondolategységékat.

Üígy érzem: az ún. (intellektuális szabadvers korunk egyre inkább (tért hódító vers-típusa. A napjait racionálisan rendezni kényszerülő ember fokozatosan hozzászokik az ántellektualiitáshoz, s a művészetben is talán jobban vonzódik a ,,racionális”-hoz: keresi benne önmaga s világa értelmezését, fogózókat saját élete „rendezéséhez”. A szabadvers különöíS előnye: minden más versformánál alkalmasabb a gondolkodásbeli összefüggések feltárására. E tékiiintetben legfontosabb funkcionális eszköze az (imént körvonalazott versépítkezés: lahol .a fonmiai kötöttségek szárnyát szegnék a gondolatnak, ott a költő szuverén szabadsággal felbontja, fellazítja a kötöttségeket. Érdekes párhuzamot érzek (a XX. sz.-i ember személyiségtípusa és ,az enrudk megfelelő formai megnyilvánulások között: az ember igyekszik felszabadítani önmagáit az üres sablonok és puszta formaságok gyötrelmes (kötelékei alól, s mintha ezt a folyamatot tükrözné művészete is: -egyre inkább a lényegi jegyek gondolati megközelítésére, s la korábbi — hagyományos — fommiarendszar oldására, kereteinek toajiítására törekszik. Ezzel is jelzi, hogy a „lényeges” a „lényegtelenek” halmazától csakis az intellektuális analízis útján határolható el, s a művészeit feladata e „lényegi valóság” közvetítése: ezáltal adhat segítséget az embernek abban, hogy megértse önmagát s környező valóságát.

*

A ma embere Illyés Gyulát is a „törvényhozó” költők közül valónak érzi — nemcsak költészete, hanem prózai és drámai művei jogán. Igaznak és pontosnak érezzük azt a képet, (amelyet Csoóri Sándor rajzol róla18, -aki a fiatalabb kor- társ tiszteletével tekint fel rá: „Jelenléte már önmagában is -eszme, örökös kihívás, percről (percre megismétlődő szembesítése költőnek és világnak. Min347