Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája

pit ja—e a már meglévő értékeket ?): mindaz társadalmi érték, ami iá haladásit, a fejlődést szolgálja. „A külszín, la fölhám, a látszat” rombolása, ugyaniakkor a lényeg kiemelése a látszatok barítóhalmaza alól, s a jövő csíráinak kibontakoztatása: mind-mind társadalmi érdek, értékteremtés. Legalább olyan jelentős és fontos, mint a statilkum, a „nyugalom” őrzése. Ugyanis a dolgok és tények egyszerű elfogadása — laz adott állapotokba való belenyugvás, a dogmák tisztelete, az előregyártott sablonokhoz való igazodás — a személyiség halálához, többszörös áttételeződésben pedig a társadalmi közszellem megbénulásához vezet. „A dogmatizmus afféle szellemi vírus, amely egyéniben és társadalomban az önkibonitafcoztatás és továbbfejlődés hanmomanyagiait termelő szerveiket támadja meg és pusztítja, kiölvén ekképpen belőlük a jövőt, és kiölve bennünket a jövőből, még ha biológiailag megéljük is azt.”5

Illyés verse tulajdonképpen: kísérlet az emberi gondolkodás felbomlott arányainak helyreállítására; művészi képbe sűrítése (s így „kézzelfoghatóan” szemléletes megfogalmazása) iámnak a lényeges problémának, amely mapjíaimlk minden felelősséggel gondolkodó emberét foglalkoztat ja: milyen súlya van és lehet -a jelenbeli állapotokban a lóthezkötöttségben való gondolkodásnak, és milyen szerepe kell hogy legyen a diakrón látásmódnak, a jövő fellé mutató erővonalakat keresőnmérlegelő tájékozódásnak. Ez la fajta látásmód csakis a dolgokat több dimenzióban szimultán vizsgáló szemlélet eredménye lehet, s végső soron korunk természettudományos világképéből ibáplálkozik. A kor színvonalának megfelelő természettudományos világkép tulaj dómképpen mindig jelen van az egyes konok inodialmi alkotásaiban. Gondoljunk csak pl. akár Vergili- usra, Dairutára, Geathóre vagy a francia felvilágosodás íróira, akár a mi Madáchiinkra! Műveikből kiszűrhető korúik természettudományi gondolkodásának szintje. Illyép verséből is megállapíthatja majd a távoli jövő irodalomtudósia, milyen fokon állt a természettudományi, pszichológiai kultúra a XX. század derekán.

Maróti Lajos szemléleteden vetíti elénk a mai művészeteknek ezt a nagyon korszerű és lényeges problémáját, a „két kultúra” harmonikus kölcsönhatásának lehetőségét:6 „A természettudományok hatáséit legszívesebben a hormonokéhoz hasonlítom: .. . a költő gondolkodásának fordulataiban, fccmpozíciós művészetében lés esetleg képalkotó tevékenységében érhetők utol ezek a szellemi hormonbatások... ” Ugyanakkor a költészet lényege mégis: a többletsugárzás, arait e hormombaltásök váltanák ki: „bizonyom szempontból a tudománynál is pontosabb képet ad a világiról, miközben a költőről elsősorban magáról és általában „az emiber”-ről akar elárulni valami lényegeset”.

*

Az előbb elmondottak már bizonyos összképet körvonalaznak előttünk Illyés verséről (nagyjából annyit tudunk meg róla, amennyi egyszeri hallás vagy olvasás után megmarad bennünk), azonban iá részletek felfejitésóvel, a vers „felbonoolása” során-még jóval gazdagabb információ-anyag birtokába juthatunk.

A vers szervesen, -egymásba épülő képeik dinamikus halmaza. Tagolása is teljesen megfelel a gondolkodás ritmikus hullámzásának: minden gondolategység külön bekezdésbe ikerül. így vanniák 1- ill. 2-soros, ugyanakkor 8- és 9-soros egységek is aszerint, hogy laz egyes gondolatok -önálló egységet képeznek-e, vagy -egy egységes -gondolatsorba illeszkednek. A vers nagyobb egységekre való bontását is a gondolkodás természetes ritmusa szerint végezhetjük -el: az első megállapítás („úgy volna jó a itörvémy..— tehát most nem jő) bizonyos tézis felállításának tekinthető, amire pozitív antitézisként épül ia második -rész (,,tör335